A LEGÚJABB KORI MAGYAR NYELV (Kiss Jenő)
A LEGÚJABB KORI MAGYAR NYELV
(Kiss Jenő)
(Kiss Jenő)
A nyelvek élete az őket hordozó nyelvközösségek sorsától függ. Ha egy nyelvközösség az élet napos oldalára kerül (békében élhet, sikeres a gazdaságban, a politikában), akkor nyelvének helyzete is erősödik, s tekintélye is nő. Ha ellenben egy nyelvközösség gazdasági és politikai tekintetben lemarad, akkor nyelve is megsínyli azt.
A legújabb kori magyar nyelvre legjellemzőbb a szétszakítottság.
A nyelvi szétszakítottság mindig következmény: a nyelvközösség szétszakítottságának a következménye. A nyelvközösségek szétszakadásának többnyire társadalmi okai vannak. Például: háborús események, területfoglalások, békediktátumok eredményezte olyan országhatárok, amelyek nem követik a nyelvi határokat vagy tömeges kivándorlás más nyelvű környezetbe. Amikor egy nyelv szétszakítottságáról beszélünk, akkor ezzel egy korábbi, az illető nyelv szempontjából kedvezőbb állapothoz viszonyított negatív változást és annak az adott nyelvre nézve hátrányos következményeit fejezzük ki. A magyar nyelv szétszakítottságát is megelőzte az a kor, amikor a magyar nyelvterület egyrészt nagyobb, másrészt kompaktabb volt, mint az utóbbi majdnem ötszáz esztendőben. Ez a korszak a török hódoltság előtti néhány évszázad volt.
Okok és előzmények
A magyarság állami-politikai szétszakítottsága
A nyelvpolitika szorításában
Emigráns kisebbségben
Visszaszoruló anyanyelvi nyelvhasználat
