Visszaszoruló anyanyelvi nyelvhasználat
Visszaszoruló anyanyelvi nyelvhasználat
Kisebbségi körülmények között az anyanyelvi nyelvhasználat térvesztésének, visszaszorításának-visszaszorulásának előbb-utóbb nyelvhasználati, majd pedig nyelvrendszertani következményei is jelentkeznek. Ez a jelenség a nyelvi töredezés vagy erózió. Minthogy a kisebbségi nyelvet nem használhatták, nem használják valamennyi területen (például a közéletben, a hivatalokban), beszűkülnek használati színterei, lehetőségei, s a terjeszkedő államnyelvvel szemben egyre csökken használati értéke. Ezt követik a nyelvhasználat bizonytalanságai, ingadozásai, bizonyos idegenszerűségek elszaporodása, tehát az az állapot, amelyben az eredeti nyelv fokozatosan a kevésbé, illetőleg nem biztosan birtokolt nyelvvé válik a lassan uralkodóvá vált államnyelv mellett. A visszaszorított-visszaszorult anyanyelv előbb-utóbb a család, a templom, a temető s – ha vannak – a könyvek rezervátumába szorul vissza, s ún. maradéknyelvként éldegél. A Kárpát-medencei magyar szórványok és a nyugati magyar diaszpóra tagjainak többsége már ebbe a típusba tartozik. A nyelvileg még nem asszimilálódott moldvai csángók nagy része is, azzal a megszorítással, hogy a magyar nyelv ki van tiltva a templomokból és a temetőkből is, magyar könyvtárak pedig nincsenek ott.
Az anyaországi és az anyaországon kívüli magyar nyelvhasználat közötti általános jellegű különbségek a nyelvközösség szétszakítottságának a szükségszerű következményei. Nevezetesen: a nyelvváltozatok (írott és beszélt köznyelv, nyelvjárások, szak- és csoportnyelvek) közül kisebbségi körülmények között hiányozhat a köznyelv és a szaknyelvek, de ha megvannak is, használati arányuk – a nyelvjárási(as) nyelvhasználat javára – eltér az anyaországitól. A köztük levő kapcsolat sem állandó és intenzív, ahogy az anyaországban az. A legfontosabb különbség azonban az, hogy az államnyelv hatása a kisebbségi nyelvek valamennyi nyelvhasználati szintjén jelentkezik. Az államnyelv ugyanis – elsősorban a kétnyelvűség révén – egy irányba (ti. a maga irányába) készteti a kisebbségi anyanyelvi nyelvhasználatot. Ez pedig magában hordja a különfejlődés lehetőségét, illetőleg magyarázza az államnyelvi hatás meghatározta nyelvi, elsősorban a szókészleti eltéréseket. A kazetafón ‘magnetofon’ a romániai, a knyizsica ‘értesítő’ a szerbiai, a malinovka ‘málnaszörp’ a szlovákiai, a ráda ‘ülés’ az ukrajnai, a burd ‘albérlet’ vagy sopingol ‘vásárol’ például az amerikai (USA) magyarságban használatos, és csak ott értik őket, másutt nem.
