KÖZÉPMAGYAR KOR (Pusztai Ferenc)
KÖZÉPMAGYAR KOR
(Pusztai Ferenc)
(Pusztai Ferenc)
A mohácsi csatavesztés nagy jelentőségű korszakhatár a magyar nyelv történetében is. 1526-tól egymást követik azok a történelmi események, folyamatok, amelyek az ország művelődési körülményeit, szellemi központjait és nem utolsósorban népessége nyelvi, etnikai megoszlását gyökeresen megváltoztatták.
A három részre: török hódoltságra, királyi Magyarországra és Erdélyi Fejedelemségre szétszakadt ország a török dúlások, majd a tizenötéves háború pusztításai következtében hatalmas vérveszteséget szenvedett, főleg az ország középső részén. A Rákóczi-szabadságharc után is megyényi területek néptelenedtek el szinte teljesen, s így a 18. század második évtizedében e népesség Mátyás koránál kevesebbre, 3,5–4 millióra apadt. A több hullámban lezajlott telepítések, áttelepülések következtében a 18. század végi Magyar Királyságban 40%-ra csökkent a magyar etnikum lélekszáma.
Buda elfoglalásával elveszett annak lehetősége is, hogy a magyar királyi udvar és kancellária kulturális szerepében megerősödjön és hasson. Jórészt elpusztultak vagy csak tengődtek az iskoláikkal, másoló tevékenységükkel korábban művelődési gócokká formálódott kolostorok is.
)
A magyar nyelvű írásbeliség terjedése
Latin „apanyelv
Szétszakadt ország – egységesülő nyelv
Hangtani, nyelvtani, szókészleti változások
A magázás kialakulása
