ÓMAGYAR KOR (Zelliger Erzsébet)
ÓMAGYAR KOR
(Zelliger Erzsébet)
(Zelliger Erzsébet)
A nyelvek történetének a tanulmányozása során az a tanulság szűrhető le, hogy egy nép életmódjának valamilyen történelmi esemény következtében bekövetkező jelentős változása az adott nép nyelvében is változások elindítójává válik. Ilyen fontos fordulópont volt a magyarság életében a honfoglalás.
A magyar nép letelepedése a Kárpát-medencében a korábbi félnomád-nomád életmóddal való fokozatos szakításhoz vezetett. Ettől az időszaktól fogva kell számolni a kereszténységgel való megismerkedésünkkel is. Ez a két tényező azt jelenti, hogy a korábbiaktól részint eltérő természeti-táji környezettel ismerkedtek meg eleink, és megváltoztak a társadalmi, politikai, gazdasági és műveltségi viszonyok is. Megjelenik, és egyre jelentősebbé válik a latin betűs írásbeliség (a rovásírás soha nem tölthetett be – már jellegénél fogva sem – komoly műveltséghordozó szerepet). A nyelvre gyakorolt külső hatások közvetlenül, új szavak kölcsönzésével, és közvetve, a gondolkodás változása révén nyilvánultak meg. Szláv eredetű szavak utalnak a környezet újdonságaira (berkenye, luc – eredetileg lucs-nak hangzott – juhar), de a keresztény terminológia jelentős része is tőlük való (keresztel, bérmál, pap, szent stb.) a latin eredetű szavak mellett (angyal, apostol, legenda, ádvent stb.). Későbbi polgárosodásunkról német eredetű elemek tudósítanak (polgár, soltész, cégér, céh stb.)
A gondolkodás fejlődése egyrészt a beszédtempó gyorsulásához vezet (ez hangváltozások elindítója), másrészt bonyolultabb nyelvi kifejezések iránt támaszt igényt, vagyis a grammatikai szerkesztésmód, a nyelvtani rendszer fejlődését eredményezi.
Orosházi honfoglaláskori nő rekonstrukciós ruházata
Tarsolylemez a honfoglalás korából
Hangtani, alaktani kérdések
Mássalhangzórendszer
Szavak toldalékolása
Grammatikai eszközök a mondatformálásban
Az Anjouktól a mohácsi vészig
A fordításirodalom
Élőnyelvi sajátosságok
