A balti-finn kor
A balti-finn kor
A finn-volgai csoportból a mordvinok őseit követően kb. Kr. e. 1000 körül váltak ki a lappok elődei, s az így megmaradó tömbből alakultak ki a Kr. e. I. évezred folyamán a balti finn vagy finnségi népek. A balti finn alapnyelvet közfinnek szokás nevezni. Ebben az alapnyelvben nagy számú új szó keletkezett. A belső szóalkotás mellett jelentős mértékben bővítették a szókincset a balti majd a germán kölcsönzések. A balti jövevényszavak száma a problematikus esetekkel együtt 179, a germánoké 450. Ezek a szavak az anyagi kultúra, a társadalmi berendezkedés és a szellemi kultúra területén bekövetkezett jelentős fejlődésről tanúskodnak.
A Sziszola folyó Zürjénföldön
Nyelvi téren a közfinn korszakot a mássalhangzórendszer szembeötlő elszegényedése jellemzi. A mai finnben például csak a következő mássalhangzók találhatók: h, j, k, l, m, n, p, r, s, t, v. Figyelemre méltó, hogy a balti finn nyelvekből éppen azok a mássalhangzók és mássalhangzó-kapcsolatok tűntek el, amelyek a germánban nem voltak meg. A germán hatás ily nagy mértéke a hangtan területén azonban még vitatott kérdés.
A magánhangzórendszer viszont igen gazdag. Az eredeti magánhangzók rendszere még az ö, ü hangokkal bővült (lehetséges, hogy ez utóbbi már korábban is megvolt).
A közfinn korszak végén fejlődött ki az ún. fokváltakozás jelensége. A legkorábban elkülönült két balti finn nyelvből, a vepszéből és a lívből hiányzik a fokváltakozás. A jelenség lényege a következő: a zárt szótagba került pp, tt, kk p, t, k-vá egyszerűsödött, a p, t, k viszont w, δ, γ lett.
A névszóragozás területén a legfontosabb újítás a -ta, -tä ablatívuszrag partitívusszá alakulása (az eredeti ablatívuszi funkció csak határozószókban őrződött meg). A folyamat már a finn-volgai korban megkezdődött, mivel a mordvinban is előfordul az ablatívusz partitívuszi használata, de kiteljesedése, grammatikalizálódása a közfinnben ment végbe. A részleges alanyt és tárgyat (leginkább ez utóbbit) kifejező partitívusz fi. syön leivän ‘megeszem a kenyeret’ (akkuzatívusz) ~ syön leipää ‘kenyeret eszem’ (partitívusz) módosítja az igék aspektusát, s a teljes tárgyat kifejező akkuzatívusszal alkotott oppozíciójában részben átvette a névelő determináló szerepét.
Az igeragozás területén az összetett múltak kialakulása a legjelentősebb mozzanat. Szolgáljon például a finn perfektum (olen sanonut ‘mondtam’) és pluszkvámperfektum (olin sanonut ‘mondtam volt’). Ezeknek a múltaknak pontos mását találjuk a balti és a germán nyelvekben.
Tipikus vonása a balti finn nyelveknek a különböző igenévi tövek esetragokkal való ellátása, s az ágens birtokos személyjellel való jelölése. Ezek az igeneves szerkezetek mellékmondat értékűek: fi. tullessani ‘jöttömben’ (tulla ‘jönni’; -ssa = inesszívuszrag; -ni = birtokos személyjel 1. sz. 1. sz.); syö elääksesi ‘egyél, hogy élj’ (elää ‘élni’; -kse- = transzlatívuszrag; -si = birtokos személyjel 1. sz. 2. sz.); palattuani ‘miután visszatértem’ (palata ‘visszatérni’; -tu = szenvedő befejezett melléknévi igenév; -ni = birtokos személyjel 1. sz. 1. sz.). Más finnugor nyelvek igeneves szerkezeteivel a balti finn nyelvek igeneves szerkezetei – nagyon kevés kivétellel – csak tipológiailag kapcsolhatók össze, genetikailag nem.
Erza-mordvin asszonyok
Vjatka vidéki cseremisz asszonyok
Baskíriai votják asszonyok
)
A névutórendszer gyökerei az uráli alapnyelvig vezethetők vissza, de a balti finn nyelvek prepozíciói csak a közfinnig (fi. ilman minua ‘nélkülem’; ilman ‘nélkül’; läpi vuoden ‘egész éven át’; läpi ‘át’).
Uráli sajátosság, hogy a jelző nem egyezik a jelzett szóval. A balti finn nyelvek azonban kevés kivétellel egyeztetik számban és esetben (fi. kaunis talo ‘szép ház’; kauniksessa talossa ‘szép házban’; kauniksissa taloissa ‘szép házakban’). Az ilyen típusú egyeztetés az indoeurópai nyelvekre jellemző, de ebben az esetben nem valószínű az idegen hatás. Az uráli nyelvek ragozzák a bővítményül álló jelzőt (m. Mátyást, a királyt). Az ilyen esetekből terjedhetett át az egyeztetés a jelzői használatú melléknévre is.
Az uráli nyelvekre jellemző mondatszerkezet képlete SOV (subjectum = alany, objectum = tárgy, verbum = ige): m. János halat fog. A közfinnben ez a mondatszerkezet SVO képletűre változott: fi. Jussi pyytää kalaa ‘Jussi halat fog (szó szerint: Jussi fog halat). Az alany, állítmány + többi mondatrész sorrend kötelező a balti finn nyelvekben.
Névszói állítmány esetén kötelező a kopula (névszói állítmány mellett a létige: van) kitétele: fi. Talo on kaunis ‘a ház (van) szép’. A balti finn nyelvek e két utóbbi mondattani sajátossága balti és germán hatással magyarázható.
