A nyelvet beszélők bemutatása
A nyelvet beszélők bemutatása
Zürjének (komi); A Zürjén Köztársaság Európa északkeleti sarkában terül el mintegy 400 000 km2-nyi területen. Számuk a tőlük délre lakó, nyelvileg közel álló permjákokkal együtt félmillió, a nyelvet beszélők száma pedig 400 000. A szovjet korszakban igyekeztek két népként kezelni a zürjéneket és a permjákokat, de az utóbbi években közös irodalmi nyelvet fogadtak el. A zürjének fővárosa Sziktivkar, a permjákoké pedig Kudimkar. A magyar nyelv mellett a zürjénnek vannak terjedelmesebb középkori nyelvemlékei (a 14. század végéről). A zürjéneknek elsősorban a földművelés, az erdőkitermelés és északon a réntartás nyújt megélhetést.
A zürjének belső, komi neve a m. hím, vog. kum, xum ‘ember’ jelentésű szóval függ össze. A zürjén népnév eredete tisztázatlan. Az obi-ugorok sarannak hívják őket. Talán ebből lett az oroszban zyrjan. A permjákok onnan kapták a nevüket, hogy a középkori orosz permi nagyfejedelemség egykori területén élnek.
Votjákok (udmurt); Legközelebbi rokonaiktól, a zürjénektől délre, a Káma és a Vjatka folyó medencéjében élnek, zömük a mintegy 42 000 km2-nyi Udmurt Köztársaságban. Fővárosuk Izsevszk. Számuk 746 000, akik közül 580 000 fő beszéli a nyelvet. A votjákokat és a zürjéneket permi népeknek nevezik, mivel az egykori orosz permi nagyfejedelemség területén vagy ennek közelében élnek. A votjákok főfoglalkozása a földművelés és az állattenyésztés.
Déli votják ünnepi viselet
Belső, udmurt nevük két tagból áll: ud ‘hajtás’, de a szó eredeti jelentése ‘mező, rét’ volt; murt ‘ember’. Tehát az összetétel jelentése: réti, mezei ember. A votják elnevezés az ud szó korábbi od alakjából fejlődött az oroszban egy szókezdő v és a -ják népnévképző hozzáadásával.
Cseremiszek (mari); A mordvinokkal együtt a finnugor népek volgai csoportjába tartoznak. A Vetluga, a Volga és a Vjatka folyók fogják közre lakóhelyüket. Köztársaságuk, melyet hivatalosan Marij Elnek (Mariország) hívnak, 23 000 km2 nagyságú. Fővárosa Joskar-Ola. A cseremiszek egy százezres csoportja Nyugat-Baskíriában él. Számuk együttesen 671 000, amelyből 565 000 beszéli a nyelvet.
Cseremisz falu a századfordulón
Kazany vidéki cseremisz asszonyok
Főfoglalkozásuk a földművelés és az állattenyésztés, de az erdőgazdaság is jelentős. Nagy hagyománya van a méhészetnek.
Marij, mari belső nevük egy ‘férfi, ember’ jelentésű iráni szó kölcsönvétele. A cseremisz névnek nincs elfogadható magyarázata. Az oroszok több nép megnevezésére használták a szót.
Mordvinok (erz’a, mokša); Nagy területen, főként a Moksa folyótól keletre Nyugat-Baskíriáig szétszórtan élnek. A Mordvin Köztársaságban (126 000 km2) csak 28,5%-uk lakik. Ezek elsősorban moksák. A köztársaság fővárosa Szaranszk. A mordvinok száma 1 154 000, s közülük 865 000 beszéli anyanyelvét. A mordvinok ősidők óta elismert földművelők. Náluk is nagy hagyománya van a méhészetnek.
A mordvinoknak nincs közös belső neve. Az erz’a, ill. a mokša törzsnevet használják népnévként. A mordvinok 80%-a az erz’a törzshöz tartozik. A két törzsnév eredetére nincs elfogadható magyarázat. A mordvin név egy iráni *mrtá- ‘ember’ jelentésű szó átvétele.
Muromák; Az orosz krónikák tanúsága szerint a Kljazma és az Oka között élt egy muroma nevű nép, amely jelenlegi ismereteink szerint a 10-13. századig eloroszosodott. A régészeti leletek alapján ítélve anyagi kultúrájuk rendkívül közel állt az erza-mordvinokéhoz, s minden bizonnyal a muroma nem is külön nép volt, hanem a mordvinok egyik törzse.
Lappok (sápmelaš); A balti finn csoportból váltak ki még az ún. közfinn korszak korai időszakában. Norvégia, Svédország, Finnország legészakibb vidékein élnek, Oroszországban pedig a Kola-félszigeten. Számuk kb. 50 000, de csak mintegy húszezren beszélnek lappul, más becslések szerint harmincötezren. Főfoglalkozásuk a rénszarvastartás, a halászat és a délebbre lakó svédországi lappoknál a földművelés.
A zürjének és votjákok lakóhelyei
A finnségi népek lakóhelyei
Belső nevük azonos eredetű a finnek Häme törzsének nevével. A név végső soron egy balti szóra megy vissza: vö. litv. zemé ‘föld’. A lapp név talán a svéd lapp ‘foltdarab’ szóból származik, mivel a pogány lappok vallási jelvényként egy ék alakú szövetdarabkát viseltek.
Lapp népviseleti tárgyak
Finnek (suomi, suomalainen); A finn nyelvet kb. 5 millióan beszélik. Finnországban 4,5 millióan, Svédországban, az Egyesült Államokban. Ausztráliában stb. még mintegy félmillióan. Finnország területe 337 000 km2. A főváros, Helsinki közel félmilliós.
A finn nép kialakulásának folyamata igen bonyolult volt. A neolitikum óta Finnország területén élő finnugorokból alakult a Häme törzs, a Finn-öböltől délre eső vidékekről bevándoroltakból lett a Suomi törzs, s a nyugat felé terjeszkedő karjalaiak is jelentős szerepet játszottak a finn nép etnogenezisében.
Az egész országra kiterjedt Suomi név a legvalószínűbb magyarázat szerint személynévből lett törzsnév, jelentése ‘ajándék’ lehetett. A finn szó valószínűleg germán eredetű, a fenn-, finn- ‘gyalogol, kóborol’ szóval függ össze.
A skandinávok eredetileg a lappokat nevezték, ill. nevezik finneknek. Ez a név aztán a lappok helyére nyomuló új népességre is átterjedt.
A 13. század. első feléig a finn törzsek függetlenek maradtak, de 1249-ben a svédek elfoglalták az országot. A hosszú svéd uralom, a katolikus vallás, majd a lutheri protestantizmus máig hatóan meghatározta a finn kulturális fejlődést. 1809-ben a haminai békeszerződés értelmében Finnországot perszonálunió formájában az orosz birodalomhoz csatolják. Ezt követően bontakozik ki a finn nemzeti mozgalom. 1917 decemberében az ország elnyeri függetlenségét. Az önállóság évtizedei során Finnország mind gazdasági, mind kulturális téren a világ államainak élvonalába emelkedett.
Karjalaiak (karjalaine); A finnek keleti szomszédai. Egy jelentős, de ma már jórészt eloroszosodott csoportjuk Tver környékén él. Köztársaságuk területe 178 000 km2, fővárosuk Petrozavodszk. Számuk 131 000, amelyből 83 000 beszél karjalaiul.
A karjalaiak délkeleti szárnyát a mintegy tízezres lűd népcsoport alkotja. Ennek nyelvét régebben sokan külön balti finn nyelvnek tartották. Valójában a lűd erős vepsze hatás alatt fejlődött karjalai nyelvjárás.
A karjalaine név talán a karja ‘nyáj’ szóból származik (a -la = helynévképző), ami az állattartás egykori jelentőségére utalna.
Vepszék (vepsläien, bepsilane lündinikad); Az Onyega-tó környékén élnek, számuk 12 500, amelyből 8200 fő beszéli a nyelvet. Elnevezéseik közül csak a déli vepszéktől használt lüdinikad eredete ismert. Ez az orosz ljudi ‘emberek’ szóból származik.
Izsórok (karjalain); Szentpétervár környékén él az izsór nép maradványa. Számuk ma már mindössze 820 fő, s közülük kb. 600 beszél izsórul. Az orosz krónikák a 13. század első felében tesznek említést róluk. Nyelvük a karjalai kiágazásának tekinthető. Ők maguk is használják a karjalain ‘karjalai’ nevet. Az izsór elnevezés a Néva déli mellékfolyójának, az Izsorának a nevéből származik. Népköltészetük rendkívül gazdag volt, tőlük származik az összegyűjtött finn népköltészet egyharmada.
Észtek (eesti, eestlane); Az észt a balti finn nyelvek déli csoportjának legjelentősebb tagja. Az észt nyelvet kb. 1 100 000 ember beszéli. Ebből mintegy 100 ezren az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Svédországban stb. élő emigránsok. Oroszországban is jelentős számú észt élt, de ezek az utóbbi 50 év során túlnyomórészt visszaköltöztek Észtországba.
Az észt eredetileg az észtek külső neve volt. Először Tacitus említi Germaniájában (Kr. u. 98), de nála minden bizonnyal egy balti népet jelöl a szó. Az észtek magukat maarahvasnak nevezték (maa ‘föld’, rahvas ‘nép’), ami olyasmit jelentett, hogy hazai nép, ti. olyan, amely ezen a földön lakik.
Észtország területe 45 100 km2, fővárosa a több mint 400 ezer lakosú Tallinn.
A 13. század elején a német keresztes lovagrend és a dánok elfoglalták Észtországot. Az ország északi részét megszállva tartó dánok 1347-ben eladták a részüket a németeknek. A katolikus vallás, majd később a lutheri reformáció a közép-európai kultúrkörbe kapcsolta Észtországot. A német lovagállam a 16. század 60–70-es éveiben összeomlott, s az ország területén a svédek, a dánok és a lengyelek osztoztak, de 1629-ben Svédország csaknem az egész országra kiterjesztette uralmát. A gazdasági és kulturális szempontból egyaránt eredményes svéd korszakot 1721-ben az orosz váltotta fel, de valójában a német birtokos osztály uralkodott, s a hivatalok nyelve is a német volt. A két észt tartomány közül 1816-ban az északi Estlandban, 1819-ben pedig a déli Livlandban szüntették meg a jobbágyságot. Ezután megindult a polgárosodás, s ezzel együtt az észt nemzeti mozgalom. Az észtek sokáig csak autonómiáért és az észt nyelv bevezetéséért küzdöttek. A cári birodalom összeomlása azonban lehetővé tette Észtország függetlenné válását. A függetlenséget 1918. február 24-én kiáltották ki, melyet az észt csapatok fölényes győzelme után Szovjet-Oroszország az 1920. február 2-án aláírt tartui békében ismert el örök időkre. A lendületesen fejlődő országot a Szovjetunió 1940 nyarán kebelezte be, s csak 1991. augusztus 21-én nyerhette el ismét függetlenségét.
Vótok (vad’jakko, vad’alain); A vótok nyelve a közelmúltban halt ki. Az észtek és a vótok ősei a Kr. u. I. évezred folyamán váltak el egymástól, így érhető a két nyelv közelsége. A vótok lakóhelye Észtországtól északkeletre terült el.
A vótok neve ugyanúgy egy ék alakú, ruhára tűzött jelvényre utal, mint a lappoké.
Lívek (randalist ‘partlakók’, kalacmied ‘halászok’); A lívek lakóhelye a Lettországhoz tartozó Kurland északi csücske. Napjainkban mintegy 15 ember beszél lívül.
A lív név a déli észteket és az északi letteket magába foglaló egykori lat. Livonia, ném. Livland tartomány nevével kapcsolatos.
Merják; A balti finn csoportnak jelentős tagja volt az orosz kútfőkben merja néven emlegetett nép, amely az egykori Rosztov-Szuzdali orosz fejedelemség területén és ennek környékén élt nagy területen. A merják a 10–13. századig eloroszosodtak, s nagy szerepük volt a nagyorosz nép kialakulásában. Nyelvükből mostanáig mintegy két tucatnyi szót sikerült megtalálni az egykori merja vidékeken beszélt orosz nyelvjárásokban. Ezek a szavak határozottan balti finn jellegűek.
A merja név, melyet a szóban forgó nép feltehetően meri alakban használt, ugyanúgy iráni kölcsönzés lehet, mint a cseremiszek mari neve, s akkor ‘ember’ jelentésű.
Kislányok északi lapp viseletben
Tallinn óvárosa
