A magyarok kiválása után
A magyarok kiválása után
Az ugor egység felbomlását követően – amelyet főként a klimatikus viszonyok megváltozása indukált – az obi-ugorok elődei végül is Nyugat-Szibériában telepedtek le. A vogulok és osztjákok nyelvi differenciálódása viszonylag későn következett be, ami szellemi és anyagi kultúrájuk nagyfokú azonossága mellett a nyelvi egyezések magas számával bizonyítható. A két nyelvet beszélő nép hatalmas, több, mint félmillió négyzetkilométer kiterjedésű területen él, s egymástól távoli csoportokba tömörültek, mely elkülönülés egyúttal nyelvjárási (s ezen belül is tájnyelvi) tagolódást jelent. E nagy nyelvjárási megoszlás következtében a vogulon s osztjákon belül egyes nyelvjárások alig értik meg egymást.
Az obi-ugorok egy sor uráli és nem-uráli nyelv karéjában élnek, így délen a tatár és az orosz, nyugaton a zürjén, északon pedig a szamojéd nyelvek (a jurák és a szölkup) határolják. E peremvidékeken a kétnyelvűség a jellemző, s a hatás a legközvetlenebbül a tatár, orosz stb. jövevényszavak magas számában tükröződik. A kölcsönzött elemek jelentéséből következtethetünk a két nép kapcsolatának a jellegére, illetőleg a kultúrák különbözőségére: a déli nyelvjárásokba átkerült tatár elemek az állattenyésztés és földművelés, a zürjén jövevények az eszközök és a kereskedelem, a szamojéd jövevényszavak pedig a rénszarvastartás szókincsének elemei. Ezeken a területeken a teljes nyelvcsere (eloroszosodás) sem ritka. A történelmi változások, a szovjet nemzetségi politika is nagy mértékben közrejátszott abban, hogy az obi-ugor nyelveket beszélők száma erősen megfogyatkozzék, egyes nyelvjárásaik pedig teljesen kihaljanak, így például a Tavda folyó mentén beszélt déli vogul nyelvjárás, avagy az ugyancsak déli osztják nyelvjárások többsége.
Az obi-ugor nyelvek, a magyarral szemben nem rendelkeznek írásbeliséggel, s valójában csupán a század harmincas éveitől jelennek meg nagyobb számban meséskönyvek, tankönyvek (cirill betűkkel). A vogulban az északi, az osztjákban is főként az északi nyelvjárások váltak az irodalmi nyelv alapjává. Hagyományaikat tükröző, változatos műfajú népköltészetük a helyszínen járt európai kutatók gyűjtéseinek révén vált ismeretessé, s hosszú időn keresztül szinte kizárólag e lejegyzések szolgáltak a nyelvészeti elemzés alapjául. A magyar és az obi-ugor nyelvek nagy térbeli és időbeli eltávolodása ellenére a szókincsben fellelhető, rendszerszerű alaki és jelentésbeli azonosságok egy sor esetben már a nem nyelvész szakember számára is megmutathatják a rokonságot. Mutatóba néhány példa:
Vogul lány téli öltözetben
