NYELVÜNK ROKONOSÍTÁSI KISÉRLETEI (Pusztay János)
NYELVÜNK ROKONOSÍTÁSI KISÉRLETEI
(Pusztay János)
(Pusztay János)
Egy nép, ill. nyelv eredete tudományos és – jelentős mértékben – tudati, politikai kérdés. A válasz tudományos színvonala a kérdéses tudományterület(ek) fejlettségének függvénye. A tudomány eredményének elfogadása pedig a társadalmi tudat politikai, gazdasági körülmények meghatározta állapotától függ. A nép és nyelv eredete csak addig játszható ki a tudat, a nemzettudat, ill. a politika számára, amíg a kérdést nem tudományos alapon válaszolják meg.
A nyelveredet és az etnogenezis vizsgálatában számos olyan szempontot kell érvényesíteni, amelyek a kívülálló számára nehezen érthetők, ill. amelyekhez a laikus – éppen mert esetleges elfogultsága befolyásolja tudatát –, a tudósétól eltérő módon viszonyul.
A magyar nép dicső múltját igazolni szándékozók, bár fittyet hánynak a nyelvtudomány módszereire, eredményeire, nyelvi adatokra építik ún. „elméleteiket”, ill. nevezzük ezeket nevükön: fantazmagóriáikat. A néprokonság és a nyelvrokonság azonban egymást nem törvényszerűen fedő fogalmak. Számos nép esetében következett be nyelvcsere. A finnugor nyelveket beszélő népek – a nyelvek közti rokonság ellenére – antropológiailag a legkülönfélébb típusokhoz tartoznak. A nyelvileg hozzánk legközelebb álló vogulok és osztjákok embertani alkatára a mérsékelt mongoloid jelleg jellemző, ezt az antropológia euroszibirid vagy uráli típus névvel illeti. Az embertani eltérések avval magyarázhatók, hogy a különböző eredetű népek az egymással való érintkezés, hosszantartó együttélés során keverednek egymással. A kapcsolatoknak vannak kulturális, nyelvi és antropológiai következményei. A feltételezett uráli ill. finnugor alapnyelv(ek) fölbomlása (Kr. e. 4. és 3. évezred) óta eltelt időszakban valamennyi uráli nyelvet beszélő nép – köztük a magyar is – a legkülönfélébb népekkel került kapcsolatba, amely érintkezések során az antropológiai jegyekben (is) – feltehetően – többszörös változás ment végbe.
Első tudományos nyelvhasonlító könyvünk
A magyar nyelvrokonság első nagy monográfiája
