A magyar nyelv kapcsolatainak története
A magyar nyelv kapcsolatainak története
Napjainkban a nyelvészek leginkább azt a feltevést fogadják el, amely szerint az ugorságból a Kr. e. I. évezred elején kiszakadt előmagyar törzsek a Kr. u. 5. századig a Dél-Urál hegység mellett és azután az északi Kaukázus területén éltek. Itt gazdasági és kulturális kapcsolatokat létesítettek az ősi iráni népekkel (főleg szkítákkal és szarmatákkal; azután alánokkal). Ezen areális kapcsolatok a protofinnugor – proto-iráni; proto-ugor – óiráni kontaktusok folytatásai voltak. Az ősmagyar – óiráni areális nyelvi kapcsolatok emlékét több óiráni lexikai átvételünk őrzi: tehén, szekér, nemez; híd; vért stb.
Az Urál-hegység területe volt a helyszíne a magyar–török areális nyelvészeti kapcsolatok kezdetének is, amelyek a proto-ugor – proto-török nyelvi kapcsolatok folytatásai voltak, és mintegy három évezredig tartottak. Az ősmagyar-őstörök, az ómagyar-ótörök, a magyar-besenyő, a magyar-kun és a magyar-oszmán török nyelvi kontaktusok eredményeit a mai magyar nyelv sok török jövevényszóban őrzi: homok, harang; árpa, búza, eke; komló, karám, sajt, túró, kecske, alma, gyümölcs, borz, görény, kőris; ács, szűcs; szám, betű; boszorkány; bársony; kicsi; kék, sárga csősz; csődör, dolmány; zseb, papucs stb. A magyar-török areális kapcsolatok hozzájárultak a magyar nyelv változásaihoz és fejlődéséhez.
A magyar-szláv areális kapcsolatok Baskíria (Magna Hungaria) elhagyása után Levédia, Etelköz (Dél-Oroszország és Dél-Ukrajna) erdős-sztyeppés és sztyeppés vidékein kezdődtek, folytatódtak a honfoglalás után a Duna-kárpáti areában és napjainkig tartanak. Magukba foglalják az ősmagyar-óorosz, ómagyar-óorosz (déli nyelvjárási csoport); magyar-ukrán (ruszin); magyar-orosz, magyar-szlovák, magyar-lengyel, magyar-cseh; magyar-bolgár, magyar-szerb, magyar-horvát, magyar-szlovén nyelvi érintkezéseket. Ezek a nyelvi kontaktusok hozzájárultak a magyarban sok szláv szó meghonosodásához: borona; gerendely, pelyva ~ polyva, varsa; veréb; kanca, tanya; talyiga, harisnya; poloska; szamorodni; sereg; mostoha; rozsda; huszár; gabona; rőzse stb.
A magyar-bizánci görög areális nyelvi kapcsolatok néhány évtizeddel a magyarok honfoglalása előtt kezdődtek. E nyelvi kontaktusok eredményei a magyarban néhány bizánci görög lexikai elem átvételével jelentkeznek: hártya; paripa; szamár és mások.
A magyar-német areális kapcsolatok, amelyek főleg a magyar-német nyelvi kontaktusokat ölelik fel, évezredes múltra tekintenek vissza. Eredményük sok német jövevényszó: hokedli; fasírt, nokedli; bognár, kalmár, pék, suszter, polgár, herceg; erkély, malter; bükköny; kappan, marha; zsákmány; fals; hercig; kóstol stb. Ugyancsak a magyar-germán kapcsolatok közé sorolhatók a jóval későbbi magyar-angol érintkezések, amelyek eredménye a sok angol szó nyelvünkben: footbal ~ futball, gól; sport; marketing, szendvics; sci-fi ~ scifi, money ~ mani, computer; lézer, pop corn, hot dog stb.
A magyar-latin és -újlatin areális nyelvi kapcsolatok nagy múltra tekintenek vissza. Felölelik a magyar-liturgikus latin, a magyar-középkori latin, a magyar-román, a magyar-olasz, a magyar-francia nyelvi kontaktusok különböző típusait. Nyelvi interferenciájuk az érintkező nyelvek valamennyi szintjén, de főleg a szókincsben jelentkezik: angyal, csuklya, legenda, pápa; cimbora ~ szimbora, góbé; málé; prefektúra; lándzsa; pajzs; bárka; gálya, bolt, makaróni, mandula, egres, opera, balerina; lakat, kilincs; szekrény; zománc; szüzsé; impresszionizmus stb.
A Duna-kárpáti nyelvi areában funkcionáló nyelvek és nyelvjárások sokoldalú nyelvi kapcsolatainak interferenciája hozzájárult egy új típusú nyelvi szövetség (Sprachbund) kialakulásához. A magyar nyelvnek és kultúrája makrostruktúrájának ebben komoly szerepe volt.
)
Nyelvünk állapotát taglaló monográfia
