A nyelvi kapcsolatok
A nyelvi kapcsolatok
A magyar nyelv változásaiban és fejlődésében fontos szerepet játszottak és játszanak a nyelvi kontaktusok.
E problémakör kérdéseit csak napjainkban kezdik behatóan vizsgálni. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a kutatók a nyelvi interferenciának (kölcsönös hatásnak) s ez a modern nyelvészet egyik legizgalmasabb problémájává vált. De e kérdések tisztázása folyamán ellentétes nézetek, sőt szembenálló nézetek születtek. Így a nyelvészeti irodalomban már évek óta élénk vita folyik arról, milyen mélyen hatolhat be az átvevő nyelv rendszerébe a nyelvi kontaktusok útján bekerült idegen elem, s milyen nyelvi szintekbe lehet egyáltalán behatolni.
A magyar–keleti szláv, a Duna-Kárpát-medence, az euro-ázsiai nyelvi area északi részének, az uráli–germán; a keleti szláv–germán, az indiai szubkontinens, a magyar–angol, az indonéz (Bahasa Indonesia) és más nyelvek és nyelvjárások tanulmányozása során arra a következtetésre juthatunk, hogy a nyelvi interferencia dinamikája, hatékonysága, a nyelvi szintekbe való behatolhatóság, a nyelvek genealógiai és topológiai mivoltától, a nyelvi kontaktusok típusától, intenzitásától, időtartamától és más külső és belső nyelvi tényezőktől függ.
Egyes ellentétes nézetek abból erednek, hogy a nyelvészek különféleképpen határozzák meg a nyelvi interferencia fogalmát. Ugyanis a kutatók gyakran nem különböztetik meg a nyelvi kontaktusok folyamatát ezek eredményeitől. A nyelvi kontaktusok eredményei pedig a nyelvi interferenciában nyilvánulnak meg, amelyen gyakorlatilag a nyelvi érintkezések okozta nyelvi eltéréseket kell értenünk.
)
