A nyelvi kapcsolatok típusai
A nyelvi kapcsolatok típusai
A nyelvi kontaktusok közül kiemelhető néhány jellegzetes típus. Ezeket a jellegük, az interferencia dinamikája, a tartamuk és az intenzitásuk különbözteti meg egymástól.
1. A kauzális nyelvi kapcsolatok, a nyelvek közötti ideiglenes, laza, alkalmi kapcsolatok a nyelvi közösségek rendszertelen, epizodikus érintkezésekor jönnek létre (a magyar–spanyol nyelvi kontaktusok). Az ilyen kapcsolatok eredményeképpen természetesen csak néhány kifejezést vesz át egyik nyelv a másiktól.
2. A permanens nyelvi kontaktusok, vagyis a nyelvek közötti tartós, szoros kapcsolatok a nyelvi közösségek huzamosabb idejű, intenzív érintkezésekor alakulnak ki (magyar–német nyelvi kontaktusok). Az ilyen kapcsolatok rendszerint jelentős hatással vannak az érintkező nyelvek fejlődésére. Ezek két fontos alaptípusra oszlanak.
a/ Külső nyelvi kapcsolatok jönnek létre a nyelvek között olyan nyelvi közösségek érintkezése folyamán, amelyek noha különböző társadalmi-politikai egységhez tartoznak, de állandó, szoros gazdasági, kulturális és más kapcsolatokat tartanak fenn egymással (magyar–angol kontaktusok). Az ilyen kapcsolatok eredményezik azt, hogy az egyik nyelv a másiktól jelentős számú nyelvi elemet vesz át.
b/ Belső nyelvi kapcsolatok jönnek létre a nyelvek és nyelvjárások között olyan nyelvi közösségek érintkezése folyamán, amelyek egy társadalmi-politikai egységhez tartoznak, egy területen élnek, és közös a gazdasági, politikai és kulturális életük (magyar-román nyelvi kontaktusok Erdély területén). A belső nyelvi kapcsolatok az érintkező nyelvek és nyelvjárások rendkívül intenzív kölcsönhatását idézik elő minden nyelvi szinten.
A nyelvtudományi szakirodalomban a nyelvi kontaktusoknak az az osztályozása terjedt el, amely az érintkező közösségek területi elhelyezkedését veszi alapul.
1. A nyelvek marginális érintkezésének jellemző vonása a szomszédos területen élő nyelvi közösségek érintkezése: magyar–ukrán (ruszin) nyelvi kontaktusok Técső környékén (Kárpátalja).
2. A nyelvek intraregionális érintkezésére az jellemző, hogy az egyik nyelvet beszélők nagyobb tömege behatol a másik nyelvet beszélők területére: magyar–szlovén nyelvi kontaktusok a Dunántúlon.
3. A nyelvek nem marginális érintkezésének jellemző vonása, hogy olyan nyelvi közösségek kapcsolatai alakulnak ki, amelyek nem élnek szomszédos területen: magyar–francia nyelvi kontaktusok.
Figyelembe kell venni azokat az alapos eltéréseket is, amelyek a nyelvi kapcsolatok két formája között fennállnak.
a/ Természetes nyelvi kapcsolatok akkor keletkeznek, ha a különböző nyelveket beszélők gyakorlati tevékenységük folyamán közvetlenül érintkeznek egymással (természetes két- és többnyelvűség több típusának kialakulása).
b/ Mesterséges nyelvi kapcsolatok egyik vagy másik idegen nyelv tanulása során az iskolában vagy hasonló intézményben alakulnak ki.
)
