A vizsolyi Biblia
A vizsolyi Biblia
Annyi sikertelen nekirugaszkodás után a teljes magyar Biblia megjelentetésének dicsősége Károlyi (az újabb bibliakiadások címlapján: Károli Gáspár (1530?-1591), gönci református lelkésznek jutott. Ő sem egyedül dolgozott, hanem egy munkacsoportot gyűjtött maga köré, ennek tagjait azonban nem ismerjük. A fordítás már valamikor az 1570-es években elkezdődhetett, végső szakaszába azonban 1586-ban jutott, ekkor indult el a kéziratok egységesítése, javítása, s Károlyi ekkor írta a lapszéli jegyzeteket és a fejezetek előtti tartalmi összefoglalókat. A legnagyobb problémát a nyomda jelentette, először a bártfai evangélikus nyomdásszal tárgyaltak, majd a legfőbb pártfogó, Rákóczi Zsigmond (1544-1608) egy közeli birtokára, Vizsolyba költöztette Mantskovit Bálintot, aki már eddig is a legtermelékenyebb magyarországi műhelyt tartotta fenn. A nyomdai felszerelést kiegészítették, s 1589 elején megindult a másfél esztendeig tartó nyomtatás: 1590 nyarára készen lett a nagy (ún. fólió) alakú teljes Biblia, amelyet a nyomdahely után vizsolyinak nevezünk.
A vizsolyi Biblia címlapja, 1590
Károlyi Gáspár Bibliája európai összehasonlításban viszonylag későn jelent meg, talán a csehek 1579-1593 között kiadott kralicei Bibliája késett csak ennyit a reformáció elterjedésének időpontját tekintetbe véve. Forrásai elsősorban olyan latin szövegkiadások voltak, amelyeket a reformátusság központjaiban, Genfben és Heidelbergben adtak ki. Emellett figyelembe vette a héber és görög szöveget, valamint az általa ismert korábbi magyar fordításokat is. Kétségtelen nyelvi ereje és mind a mai napig tartó hatása mellett meg kell azt is említenünk, hogy a szöveghez tapadó fordítási módszer miatt gyakori benne az idegen nyelvi szerkezetek tükörfordítása, azaz a latinizmus, grécizmus és hebraizmus. Mint az első teljes protestáns fordítás, ez lett minden további bibliakiadás alapja, ezt javították újra meg újra. Javított edícióival együtt ez a legtöbbször megjelent magyar könyv, amely otthagyta nyomát a magyar irodalmi- és népnyelvben, s nem utolsósorban a magyar irodalomban.
Mivel a vizsolyi Biblia a reformátusoké volt, a magyar evangélikusok megpróbáltak a 17. század első évtizedében Bártfán egy számukra is elfogadható átdolgozást kiadni, ez azonban valamilyen okból nem sikerült. A második kiadást Szenci Molnár Albert (1574-1634) rendezte sajtó alá 1608-ban Hanauban, a harmadikat 1612-ben Oppenheimban. A formátum egyre kisebb és használhatóbb lett, a példányszám nőtt, ugyanakkor elmaradtak a lapszéli jegyzetek, s hozzájuk kötötték a református egyház másik alapvető munkáját, Szenci Molnár zsoltárfordítását.
Károlyi Gáspár ajánlásának részlete a vizsolyi Bibliából
Meggondolván azért az anyaszentegyháznak az mi nemzetségünk között ez dologban való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől az mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül híván minekutána hozzákezdettem volna egynéhány jámbor, tudós atyafiakkal, kik nékem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem az Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálódtam közel három esztendei... Az fordításban éltünk, amennyére lehetett, tiszta igaz magyar szóval, idegen szólásnak módját nem követtük, sőt inkább az mi darabosnak tetszett vagy az zsidó vagy az deák szólásnak módjában, annak is kimondásában az magyar nyelvnek szólásának módját követtük...
Meggondolván azért az anyaszentegyháznak az mi nemzetségünk között ez dologban való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől az mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül híván minekutána hozzákezdettem volna egynéhány jámbor, tudós atyafiakkal, kik nékem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem az Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálódtam közel három esztendei... Az fordításban éltünk, amennyére lehetett, tiszta igaz magyar szóval, idegen szólásnak módját nem követtük, sőt inkább az mi darabosnak tetszett vagy az zsidó vagy az deák szólásnak módjában, annak is kimondásában az magyar nyelvnek szólásának módját követtük...
