A barokk udvari költészet
A barokk udvari költészet
Amint – Rimay János szerint – Balassi sasként repült a kisebb költők, „apróbb madarak” serege előtt, ugyanúgy vágott az őket követő poéták csapata elé Zrínyi és Gyöngyösi. Ők négyen – főként Balassi és Zrínyi, s majd a századvéghez közeledve Gyöngyösi – határozták meg formai és tematikai inspirációikkal, sőt szövegeik művekbe való beépülésével is, a kortársak vagy a közvetlen utódok poézisét.
Beniczky Péter (1603–1664) köznemesi példaképe, Rimay János nyomán halad, Magyar Rhytmusok (1664) c. összeállításának istenes énekeiben az ő elmélkedő modorában szól a közkedvelt barokk témákról, a hírnévről, a szerencse forgandóságáról. Gyűjteményes kötete második egységében (Magyar példabeszédek) epigrammatikus Balassi-strófákba sűrítve az udvari élet szabályait foglalja össze. E frappáns tömörségű versezetei közmondás-gyűjtemények bölcsességeiként hagyományozódtak az utókorra.
Balassa Bálint gróf (1626–1684) mind kalandos életútjában, mind szerelmi költészetében követi rokonát, nagy elődjét. Olyannyira sikeresen, hogy egyik versét sokáig a 16. századi Balassi Bálintnak tulajdonították.
A méregkeverés, szodomitaság, fekete mágia, gyilkosság bűnének hírébe keveredett, de végül hamispénz verésért lefejezett – Babits-vers hősévé vált – Liszti Lászlót (1628–1663) a mohácsi vész ihlette történeti tárgyú, nagy terjedelmű epikus művének (Magyar Márs avagy Mohács mezején történt veszedelemnek emlékezete, 1653) megírására. A Szigeti veszedelem hatása alatt, Balassi-strófákban készült, Balassi-reminiszcenciákkal megtűzdelt, laza szerkezetű költemény Brodarics István történeti munkáján alapul.
A nádor Esterházy Pál (1635-1712) – Zrínyi téli hadjáratát megidéző – történeti témájú prózai műve (Mars Hungaricus, 1665), naplója mellett, s a Mária-kultusz táplálására szánt vallásos írásain kívül az udvari élet két fő műfajában, a vers- és zeneszerzésben (Harmonia coelestis) is kiemelkedő műveket hagyott az utókorra. Versei remek ritmus- és formaérzékről, a magyar régiségben oly ritka játékosságról tanúskodnak, már-már a rokokó kompozíció felé mutatva.
Az iskola- és irodalompártoló Koháry Istvánt (1649–1731) a börtön magánya tette költővé. A barokk udvari életet az udvari költészet kifejezéskészletével megéneklő versei zárják le a 17. századi líra egyik sajátos vonulatát, amelyet ő az álom-költészet egyéni leleményével gazdagított.
A 17. század utolsó harmadára a barokk udvari költészet teljesítette küldetését, s később az udvari kultúra elhalványulása miatt maga is feledésbe merült. Elévülhetetlen érdeme, hogy a reprezentációt szolgálva a magyar nyelvű szépirodalmat általános érvényűvé tette, s a magas költészet eredményeit, poétikai vívmányait az ekkor dívó közköltészet számára közvetítve széles körben terjesztette.
Széchy Mária
Kalmár is panaszol iró deákjára,
Asszonyának firkál pergamenájára,
Noha nem bízta azt az ő pennájára,
Mert nem azért vette, hogy adja vásárra.
Bíró uram későn gyön meg a tanácsból,
Ki ment már a drabant a hátulsó házból,
Melly csak most ugrott fel a paplonos ágyból,
Amikor jelt adtak neki a tornácból.
Pál mester is soká mulatoz a céhben,
Nem éri a kormánt a belső pincében,
Hol a gazdaasszonnyal ketten a setétben
Régen kóstolgatják, mi van az iccében.
Hadnagy uram is elkésett a táboron,
Amije itthon volt, mind elkölt a boron,
Minthogy a menyecske sokat jár a poron,
Azzal kellett mosni a torkát ollykoron.
Azonban nem mérvén hálni magányosan,
Más mellé dőlt sokszor, s bátrabb volt párosan,
De járt hadnagy uram annyiban hasznosan,
Hogy a lapos hasát találta puposan.
(Gyöngyösi István: Csalárd Cupido, második rész.)
Asszonyának firkál pergamenájára,
Noha nem bízta azt az ő pennájára,
Mert nem azért vette, hogy adja vásárra.
Bíró uram későn gyön meg a tanácsból,
Ki ment már a drabant a hátulsó házból,
Melly csak most ugrott fel a paplonos ágyból,
Amikor jelt adtak neki a tornácból.
Pál mester is soká mulatoz a céhben,
Nem éri a kormánt a belső pincében,
Hol a gazdaasszonnyal ketten a setétben
Régen kóstolgatják, mi van az iccében.
Hadnagy uram is elkésett a táboron,
Amije itthon volt, mind elkölt a boron,
Minthogy a menyecske sokat jár a poron,
Azzal kellett mosni a torkát ollykoron.
Azonban nem mérvén hálni magányosan,
Más mellé dőlt sokszor, s bátrabb volt párosan,
De járt hadnagy uram annyiban hasznosan,
Hogy a lapos hasát találta puposan.
(Gyöngyösi István: Csalárd Cupido, második rész.)
Wesselényi Ferenc nádor, Széchy Mária férje
Esterházy Pál
