KÖNYVTÁRAK ÉS KÖNYVOLVASÁS (Monok István)
KÖNYVTÁRAK ÉS KÖNYVOLVASÁS
(Monok István)
(Monok István)
A Mohács utáni két évszázad könyvtár- és olvasmánytörténetének forrásai alapvetően levél- és kézirattári dokumentumok.
Részlet Zay Ferenc könyveinek jegyzékéből
A mai Magyarország területén található 1750 előtt nyomtatott könyvanyag nagyobb hányadában 1750 után került az országba, így a posszesszor-bejegyzések és a margináliák kutatása csak a levéltári dokumentumok tanulságait kiegészítő forrásanyag lehet. A levéltári dokumentumok között kiemelkedő fontosságúak a hagyatéki leltárak, tehát a tulajdonos elhunyta utáni ingóságösszeírások, amelyek egyrészt tájékoztatnak az elhunyt személy olvasmányairól, másrészt az egyes könyvtár-részek további sorsáról is (öröklés) adnak információkat.
Amellett, hogy a 16–17. századi Kárpát-medencében az alfabetizáció a társadalom csupán kis hányadát érintette, az olvasni tudó lakosság szinte a teljes könyvkereskedelmi intézményhálózatot nélkülözni kényszerült. A néhány vándor könyvkereskedő, könyvkötő, illetve könyvterjesztéssel is foglalkozó nyomdász mellett a nem a könyvre szakosodott kereskedők, utazó követek, politikusok, de legfőképpen a peregrinatio academica intézménye keretében külföldön felsőfokú műveltséget szerző diákok voltak azok, akik az országba érkező könyveket kiválasztották. Így általánosságban megállapítható, hogy a Kárpát-medence koraújkori könyvtárainak túlnyomó többsége nem a tulajdonos saját olvasmányízlése alapján alakult ki, a könyvkiadó és az olvasó közé egy harmadik réteg került. Ez akkor is így van, ha a meglévő dokumentumokat ennek ellenére a könyvtártulajdonosok olvasmányműveltségét jól tükröző forrásoknak tartjuk. Az esetek túlnyomó többségében azt is elmondhatjuk, hogy a magánkönyvtárak jegyzékei valóban az olvasott könyvek jegyzékei is: számszerűleg általában könnyen elolvasható könyvmennyiségről van szó, s a könyvek drága volta valószínűtlenné teszi a presztízs-könyvgyűjtés jelenségének meglétét. A 18. század közepe táján megjelent Magyarországon is a kincsképzés eszközeként való könyvgyűjtés, de a 16–17. században erről még nem beszélhetünk. Azokban az esetekben is, amikor egy-egy könyvösszeírás egy-egy család több generációjának gyűjteményét regisztrálja, el tudjuk különíteni a család egyes tagjainak életében beszerzett könyvek csoportjait.
Canonica visitatio
Egyházlátogatás. Egy-egy egyházszervezetileg elkülönített egység (megye, kerület); vezetőjének ellenőrző látogatása. A látogatás gyakorisága, az ellenőrizendő dolgok köre az egyházi rendtartásban rögzített volt. A látogatásról jegyzőkönyv készült, s ez a dokumentum kiváló egyház- és művelődéstörténeti forrás így iskolatörténetírásunk kutatói, vagy az olvasmánytörténet iránt érdeklődő sem nélkülözhetik.
Egyházlátogatás. Egy-egy egyházszervezetileg elkülönített egység (megye, kerület); vezetőjének ellenőrző látogatása. A látogatás gyakorisága, az ellenőrizendő dolgok köre az egyházi rendtartásban rögzített volt. A látogatásról jegyzőkönyv készült, s ez a dokumentum kiváló egyház- és művelődéstörténeti forrás így iskolatörténetírásunk kutatói, vagy az olvasmánytörténet iránt érdeklődő sem nélkülözhetik.
Az intézményi könyvtárak
A ferencesek és jezsuiták
Közösségi használatú könyvtárak
A magánkönyvtárak
A tudós könyvtárak típusai
A Kárpát-medence polgárságának olvasmányai
