Nőköltők a barokkban
Nőköltők a barokkban
A 17. században kibontakozó barokk korszak gondolkodói, papjai és prédikátorai nagyobb szigorral ítélték meg a női szerepet, és az asszonyi hivatást a hitélet-család-háztartás körére korlátozták. A század első felében a legtehetségesebb főúri hölgyek is szinte kizárólag mint mecénások vettek részt az irodalmi életben, mint például I. Rákóczi György felesége, Lorántffy Zsuzsanna (1600 k. – 1660), aki támogatta kora új református teológiai irányzatait, iskolát, nyomdát alapított, Sárospatakra hívta Comeniust, sőt egy bibliai összeállítást is kiadott Mózes és a próféták címmel (Gyulafehérvár, 1641). I. Apafi Mihály felesége, Bornemisza Anna (1636?–1688) hozzá hasonlóan osztozott férje udvartartásának vezetésében, politikai döntéseiből is részt kért, de főleg gazdasági feljegyzésekből álló naplóján túl csak Keszei János németből fordított s neki ajánlott kéziratos szakácskönyve (1680) őrzi a nevét. A harmadik fejedelmi hölgyet, Lónyai Annát (1625 k. – 1689) – korában ritka módon – mély individuális szerelem fűzte második férjéhez, Kemény Jánoshoz. Irodalmi értékű levelezésük Gyöngyösi Istvánt ihlette meg a Kemény János emlékezete (1660-as évek) írásakor. Csak a század második felében léptek föl azok a főúri költőnők, akik vállalni merték az alkotás nyilvános felelősségét: egyes műveiket (a társadalmilag elfogadott műfajokban írottakat, mint pl. gyászvers, fordítás, ima) kinyomtatták, s némelyikük erőteljesen védelmezte is jogát, hogy nő létére is megnyilatkozhasson a nyilvánosság előtt (Petrőczy Kata Szidónia, Bethlen Kata). Munkásságuk valódi jelentősége az, hogy (megelőzve férfi-kortársaikat) hangot adtak magánéletük eseményeinek, legszemélyesebb érzelmeiknek. Többüket lazább vagy szorosabb szálak fűzték Esterházy Pál nádorhoz (1635–1713); úgy tűnik, a kiemelkedő műveltségű, szintén verselgető nádor barokk szellemű udvarában alakult ki olyan „irodalmi szalonélet”, amely a nők tevékeny részvételét megengedte, egyúttal közvetítette is hozzájuk az antik kultúra, a barokk művészet, a magyar nyelvű költészet értékeit.
)
