Nádas, Spiró, Bereményi, Kornis
Nádas, Spiró, Bereményi, Kornis
A következő teljesítmény-sűrűsödésnek, az 1980-1995 közötti magyar dramaturgiának a markáns képviselői részint Örkény Istvántól tanultak sokat, részint azoktól, akik közvetlenül előttük jártak. Az „Örkény-nemzedék” utáni fiatalabbak sorából négyen-öten emelkedtek ki. Nádas Péter (1942–) kegyetlen következetességgel szervezte trilógiává szünet nélküli, zeneileg is megkomponált darabjait, a Takarítást (1977), a Találkozást (1979) és a Temetést (1980). A minimális szereplőszám (két alak, vagy két+két szereplő) ellenére a férfi – nő viszonylat összes típusát képes színre vinni, a hetero- és homoerotikus kapcsolattól a szülői-gyermeki érzületeken át az élő és a halott együttlétéig. A kifejlet nála: vég, végzet – mert csak az emberlét bevégzése oldja föl a katasztrófát, vált meg a vétkektől. A sorsok pszichológiai megokolása mindig a két emberre tartozó, általuk megélt vagy általuk elkövetett történelmi eseményre megy vissza. E gyönyörű, sötét szertartásdrámák Mészöly Miklós (1921–) drámai szövegei, Pilinszky János (1921–1981) lírai színművei mellett Ingmar Bergmantól, Rainer Werner Fassbindertől és másoktól is kaphattak ihletést.
Spiró György (1946–) Csirkefej (1987) c. legjobb darabja Franz Xaver Kroetz vagy Thomas Bernhard modern tragédiáival rokon, de a klasszikus orosz drámahagyományból is merít. A lebontásra ítélt külvárosi ház koszlott díszletei közt – az irodalmi és a mosdatlan nyelvezetet váltogatva – azt a keserű tételt bizonyítja az író, hogy minden ember gyilkos a szó szoros vagy átvitt értelmében. Gyilkosa másnak, másoknak, önmagának, eszmének, Istennek. Bereményi Géza (1946–) egy 1956-os tárgyú parabolába, egyben Hamlet-parafrázisba, a Halmiba (1979) sűrítette „a tékozló fiúval” összefüggő mondandóját. A történelmi tékozlás hangzik ki Cseh Tamásnak írott, dramatikusan szituált dalaiból (és filmjeiből, szépírói műveiből is. Kornis Mihály (1949–) szigorú ítélőerővel és remek nyelvi humorral bíró drámaszerző. Analitikus, olykor már-már pepecselő színművei a személyes sorsban vagy akár Franz Kafka életművében nem pusztán a zsidó identitást, hanem a 20. századi emberi önazonosság maradék esélyeit latolgatják (Halleluja, 1980, Büntetések, 1981, Körmagyar, 1990).
Spiró György Csirkefej c. drámájának felújítása Törőcsik Marival és Papp Zoltánnal – Zsámbéki Gábor rendezésében. Bemutató: 1989. okt. 17.
