AZ EPIKA MODERNIZÁLÓDÁSA (Vasy Géza)
AZ EPIKA MODERNIZÁLÓDÁSA
(Vasy Géza)
(Vasy Géza)
A legelterjedtebb álláspont szerint irodalmunkban a líráé a vezető szerep, s hozzá képest az epika meglehetősen lemaradottnak mutatkozik, főként ha a világirodalomra is figyelünk. Volt azonban néhány korszak, s ilyen két világháború közötti is, amelyben csaknem egyenrangúak a teljesítmények. Elég csupán Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső munkásságára utalni.
A József Attila halála utáni évtizedben mintha nem a lírai összteljesítmény, hanem Füst Milán, Márai Sándor, Németh László, Illyés Gyula, Déry Tibor epikája lenne jelentősebb. E reményteljes folyamatot akasztotta meg a kommunista irodalompolitika 1948 táján. Aszályos évek következtek, régen látott mélypontról kellett és lehetett 1955 körül visszatérni a kiindulóponthoz.
Az epika helyzete 1948–1955 között
Sarkadi Imre (1921–1961)
Sánta Ferenc (1927–)
Utak és lehetőségek
