Az epika helyzete 1948–1955 között

Teljes szövegű keresés

Az epika helyzete 1948–1955 között
A fordulat évétől (1948) kezdve csak egyhangú kórus szólalhatott meg minden művészetben, a politikai követelményeknek messzemenően meg kellett felelni. A legnehezebb helyzetbe alighanem az irodalom, s ezen belül is az epika került, hiszen a legközvetlenebbül itt látszott számonkérhetőnek a pártprogramok téziseinek sora. Ezért az epika sokkal jobban megszenvedte a sematizmust, a közvetlen pártirányítást, a műnem az említett biztató előzmények ellenére kevesebb hazai hagyományra támaszkodhatott, kevésbé kötődött a világirodalom vérkeringéséhez, szemléletmódjai és poétikai eszközei eleve egyneműbbek voltak a lírához képest. Ráadásul a legjelentősebb alkotók közül sokan nem – vagy alig – publikálhattak (Füst Milán, Kassák Lajos, Kodolányi János, Németh László, Szentkuthy Miklós). S ha mégis jelen lehettek, vagy eleve gyanakvás övezte őket (Nagy Lajos, Tamási Áron, Illyés Gyula, Rónay György), vagy „csalódtak bennük” (Déry Tibor, Veres Péter, Örkény István). Így a negyvenes években indulni szándékozó fiatalok pályakezdése vagy félbeszakad (Szabó Magda, Mándy Iván, Mészöly Miklós), vagy félresiklik (Karinthy Ferenc, Cseres Tibor, Sarkadi Imre), s a korlátozottság mindenképpen megkésve teszi csak lehetővé az igazi kibontakozást.
Irodalmunkban az ötvenes évek közepén a líra ragadta magához a kezdeményezést, s nagyszabású szemléleti-poétikai forradalmakat hajtanak végre fiatalabbak és idősebbek. Az epika mindig lassúbb reagálású, de ekkor igen hamar megindul itt is a változás. A leginkább vállalkozó szellemű alkotók felismerik, hogy az erőltetett nagyregénykoncepció nem időszerű, s az adott viszonyok között nem is engedi meg a hiteles ábrázolást, ezért a kisregény, a kisepika és a dokumentatív műfajok felé fordulnak (elsőként Déry Tibor, Sarkadi Imre). A társadalmi forradalom tragikus torzulásai felismertetik egyrészt hatalom és erkölcs drámai konfliktusait, másrészt a hétköznapok kisvilága s annak átlagembere felé terelik az érdeklődést. Míg addig szinte kötelezően a régi és az új világ ütközése volt a fő konfliktus, addig most már az új világon belüli, abból keletkező s nem is osztályjellegű ellentétek válnak központivá. S az eszményített jövőt ígérő forradalmi romantika helyét a jelenközpontú igazmondás foglalja el. Poétikailag pedig az eredeti értelméből kiforgatott, sematizált móriczi út helyébe lépnek a valódi irodalmi utak, a többféleség ígérete. Új programot 1956-ig nemigen lehetett megfogalmazni, de kimondatlanul is ezen újító szempontok alakították a színre lépő pályakezdő, novellákkal jelentkező nemzedék alkotóit, akiket – bár nem mind szerepelnek benne – az Emberavatás nemzedékének is szokás nevezni a hasonló című antológia (1955) alapján. Ebben a kötetben – és ebben a korszakban – Sánta Ferenc, Szabó István, Csurka István, Moldova György, Galgóczi Erzsébet és mások etikai és poétikai igényessége okkal ígérte az epika újjászületését.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages