Utak és lehetőségek

Teljes szövegű keresés

Utak és lehetőségek
A hatvanas évek, epikájában rendre fölvetődnek a fikciós és a nem-fikciós ábrázolásmódok kérdései, a lehetséges arányok. A sokféle történelmi hamisítással vitatkozva megnőtt az igény a nem-fikciós, az „igaz” történetek iránt. A történelmi forrás-kutatás az alkotói fantázia és az újszerű regényszerkezet alkalmazása emeli ki a korból Cseres Tibor (1915–1993) munkásságát (Hideg napok, 1964, Parázna szobrok, 1978, Vízaknai csaták, 1988). Szabó Magda (1917–) nemzetközi sikereket is arató elemző lélektani regények (Freskó, 1958, Az őz, 1959, Pilátus, 1963) után még nagyobb sikert ér el családjának és Debrecen városának összefonódó történetével (Régimódi történet, 1971). Karinthy Ferenc (1921–1992) szociografikus, tárgyiasan realista művek után az elgépiesedett modern világvárost és kommunikációra képtelen lakóit mutatja be feszes parabolaregényben (Epepe, 1970).

Galgóczi Erzsébet otthonában
Az irodalmi szociográfia a hatvanas évek egyik vezető műfajává válik (Csoóri Sándor, Galgóczi Erzsébet, Moldova György), a komolyabb társadalomkritika először e módon fogalmazódhat meg. A szociografikus indíttatás mindvégig megőrződik Galgóczi Erzsébet (1930–1989) elbeszéléseiben, kisregényeiben, sőt még a személyi kultusz korával nyersen szembenéző s hatalmas sikerű regényében is (Vidravas, 1984). Az átlagember, a kispolgár és a kiélezett huszadik századi történelem kapcsolatrendszere; a változatlanság a változásban a fő gondolata Fejes Endre (1923–) ugyancsak fantasztikus sikerű családi krónikájának (Rozsdatemető, 1962). Ugyanezt a kapcsolatrendszert egészen más környezetben mutatja be: a második világháború utáni Izraelben, s a humanizmus eszményeit képviselve a hősökben is Kardos G. György (1925–) hagyományos és modern prózatechnikai eljárásokat egyesítő regénye (Avraham Bogatír hét napja, 1968). A pályáját A városalapítóval, A cinkossal, tanulmányokkal folytató, a rendszerváltozásban és a rendszerváltás után közszereplést is vállaló Konrád György (1933–) bemutatkozó regénye (A látogató, 1969) témaválasztásával (szegénység, deviancia Budapesten) és liberális szemléletmódjával is feltűnést keltett.
Az Emberavatás nemzedéke novellistaként kezdte a pályát. Közülük e műfajhoz csak Szabó István (1931– 1976) maradt hű korai haláláig. A líraiság, a drámaiság és az elégikusság hagyományaiból merítve, az életformaváltás kínjait megélve hozta létre ismertségénél sokkal jelentékenyebb életművét, amely a műfaj legjobbjai között jelöli ki a helyét (Isten teremtményei, A szabadság keresztje, Siratódal).

Karinthy Ferenc 1976-ban
A hatvanas években nemcsak kiteljesedik az akkori középnemzedék munkássága, nemcsak kései, de figyelemfelkeltő indulások történnek, hanem új évjáratok is színre lépnek. Az e fejezetben tárgyalt elődök útján indult el ugyanakkor az új nemzedék több tagja, köztük Simonffy András (1945–1995), aki legnagyobb sikerét történelmi dokumentumregényével aratta (Kompország katonái, 1981), szinte minden könyvével más poétikai eszközöket alkalmazott Czakó Gábor (1942–; Megváltó, 1974, Várkonyi krónika, 1978, Hetvenhét magyar rémmese, 1988). Balázs József (1944–) pedig a szegényember-ábrázolás korszerű lehetőségeit tárta föl regényeiben (Magyarok, 1975, Koportos, 1976).

Szabó Magda

Balázs József regényeiből, a Fábián Bálint találkozása Istennel és Magyarok c. munkákból Fábry Zoltán nagysikerű filmeket készített

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages