Fantasztikus irodalmunk kezdetei
Fantasztikus irodalmunk kezdetei
Szemere Pál (1785-1861) a „pesti triász” tagja, 1834-ben, az „ellen-Aurórában” Davy címmel keretes álomlátást jelentetett meg az emberiség múltjáról és jövőjéről. Szemere az emberi gazdaság, az új találmányok, a tudomány és a műveltségi viszonyok előmenetele szempontjából ábrázolja a fejlődést, egyértelműen Madách Tragédiájának szellemi elődjeként. A székelykereszturi tudós-tanár, Koronka József a Nemzeti Társalkodó-ban (1837.) adja közre Utazás a régi Európa romjai felett 1836-dik évben c. szatíra és humor felé hajló jövőutazás leírását, melyben utópikus és disztopikus képek keverednek: olyan világ pusztulását festi sötét színekkel, melynek megszületéséért hazai polgárságunk csak most indul harcba.
Ney Ferenc (1814-1889), a nyolc nyelven beszélő író-pedagógus 1836-ban a Rajzolatok-ban jelentette meg Utazás a Holdba c. „agyrém”-ét, mely a legelső „szabályos” fantasztikus regény szépirodalmunkban. A reformkor szép fellángolását felidéző „nevelődési regény” számtalan remek technikai ötlettel és eredeti gondolattal kápráztat el csakúgy, mint kitűnő regényírónk, a máshol már idézett Jósika Miklós, aki Végnapok címmel „apokalyptikai” novellát jelentet meg 1847-ben. A kitűnő történelmi regények írója az emberiség feltételezett jövőjébe pillant, s megteremti a magyar irodalom első öntörvényű fantasztikus világát.
A fantasztikus irodalom kezdeteit összefoglalva utalni kell Madáchra és Jókaira is. Madách Imre Az ember tragédiájában (1861), a Falanszterszínben megteremtette a legelső rémálom-utópiák, azaz disztópiák egyikét: az eltorzult, zsarnokká vált tudomány győzelmét a humán értékek felett, Az űrjelenet egyszerre materiális és spirituális utazás a Földön kívüli és túli létben, az Eszkimójelenetben pedig a mai sci-fiben oly közkedvelt motívumot, a barbárságba süllyedt civilizáció rémképét vetíti elénk.
Jókai Mór Verne technikai eposzai helyett a 18. századi államregény hagyományait folytatva a technikai-tudományos fejlődés társadalmi hatásait próbálja feltérképezni. 1853-ban az általa szerkesztett Országos Nagy Naptárban jelenik meg A hold és a nap c. humoreszkje, a világűrben játszódó katasztrófa-írások korai változata. A Jókai-utópiák sorában – a Fekete gyémántok (1870) emlékezetes fejezete, A hatodik világrész mellett – a leggondosabban előkészített fantázia, melyhez évekig gyűjtötte az anyagot, A jövő század regénye (1873). A fantasztikum enciklopédiáját szerkeszti meg ebben, élvezettel sorolva egymás mellé a párhuzamos utópiavilágok tablóit, a polgárháború dúlta Nihil államot, Kincső nacionalista utópiáját és Otthon-állam polgári mintabirodalmát, mégpedig úgy, hogy részletesen taglalja a kialakulás folyamatát is. 1874 és 1904 között utópia-karikatúrákat vet papírra: Egy ember, aki mindent tud, (1874), Egész az északi pólusig, (1875). Jóval komorabb, disztópiához közelítő a Csatavér (1896 előtt) fantasztikus fejezete, A volapük-tat és az ő dile-helye, melyben a madáchi Falanszter jókais változatára ismerünk; az Ahol a pénz nem isten ( 1902) pedig az utópiák Boldog szigetének késői ábrázolása. Jókai fantasztikus és fantasztikumhoz közelítő műveinek hatása szépirodalmunkra szinte felmérhetetlen, erőteljesen rányomta bélyegét a fantasztikus műfaj kialakulására.
