Megszületik a sci-fi
Megszületik a sci-fi
A századvég megdöbbentő tudományos felfedezései, az éleződő szociális ellentétek, a militarizálódás meggyorsulása, az irodalom világában is jelentkező megélhetési harc és a zsurnalisztika szenzációközpontúsága – mindez a fantasztikus irodalom vonulatának erősödését ösztönzi. Számtalan, mára már jelentéktelen szerző szemlélteti a fantasztikus irodalom térhódítását. Közéjük tartozik Csillag Máté (Nincs tévedés, 1901), Pallos Árpád (Utazás a repülőgépen, 1902) Zöldi Márton (A kémikus, 1903), Oltay Aladár (A xandium, 1903), Váncza Mihály (Körutazás a világűrben, 1903), Révész Gyula (A föltaláló, 1904), Hegedűs Sándor (A repülő gép, 1904, A rádzsa, 1905, Az új adó, 1907, A lélekbúvár, 1917, Mihály bácsi terve, 1918). Vértesy Gyula (A halál ura, 1908), Kozma Andor (A Röntgen-szem, Az embermajom, A test nélküli ember, 1910), Barabás Ábel (A jövő évtized regénye, 1909), Sas Ede (A házasságügyi miniszter, 1910), Lengyel Géza (A Zentai sugár, 1910).
Ekkor lépnek fel a sci-fi klasszikus elődei is – a máshol is bemutatott Cholnoky Viktor, Csáth Géza, s az ekkor még rövidnadrágos kamasz, Karinthy Frigyes is.
Cholnoky Viktorral (1868-1912) a természettudományokban kitűnően tájékozott szépíró jelenik meg literatúránkban, aki a tudomány határterületeit „verseli meg”. Az álomirtóból (1903) átdolgozott Szeverin doktor találmánya (1907) egy pszichológiai kísérlet története, az Ofélia szanatórium (1911) a betegség és a zsenialitás kapcsolatait kutatja, s Új világ (1912) c. disztópiájában megrajzolja a „fertőtlenített” szép új világ rémlátomását. Csáth Géza (1888-1919) A sebész (1908) c. novellája a magyar sci-fi első karakteres darabja. S ebben az időszakban jelenik meg a tizenöt éves Karinthy Frigyes első zsengéje, a Verne-utánérzés, a Nászutazás a föld középpontja felé (1902).
