Önvizsgálat és új törekvések
Önvizsgálat és új törekvések
Alig ért véget a második világégés, máris megjelennek a katasztrófa okait firtató fantasztikus írások. Gáspár László politikai fiction-e még a nyilas rémuralom alatt keletkezett, a fasiszta totális diktatúra feltételezett világgyőzelmének és bukásának történetével (Mi, I. Adolf 1945), Feleki László viszont ipari ellenforradalmat rajzol Kő kövön (1947) c. antitechnicista látomásában. 1947 és 1956 között a dogmatikus irodalompolitika kitörölte a műfajt a szépirodalom palettájáról. Az 1956-ban bekövetkezett újjáéledés sem kápráztat el bennünket számottevő értékekkel: Borovi János Uránmezők feléje, Földes Péter Az ibolyaszínű fénye, Botond-Bolics György trilógiája, Marton Béla művei meglehetősen szürke és kezdetleges alkotások. A teremtő fantázia magára találása részben „műfajon kívüli” szerzőknek: Weöres Sándornak Dalok Na Conxy Pan-ból, Hajnal a Holdban, A képzelt város, Mahruh veszése; Juhász Ferencnek (Az éjszaka képei, A Szent Tűzözön regéi, Gyermekdalok) a lapkiadó, költő, műfordító Kuczka Péter (1923-) munkásságának köszönhető. Fiataloknak szánt kalandos utópiák Fekete Gyula írásai, A kék sziget (1959) és a Szerelmesek bolygója (1964), az új hangot azonban Csernai Zoltán egzotikumot, fantáziát és kultúrtörténeti rejtélyeket ötvöző regényei jelentik (Titok a világ tetején, 1961, Az özönvíz balladája, 1964, Atleontisz, 1971). Gyertyán Ervin jelentkezik a géplények és az ember szexuális kapcsolatát elemző szatírával A kibernerosz tündöklése és bukása címen (1963), Zsoldos Péter ugyanebben az évben publikálja első fordulatos és cselekményes történetét A Viking visszatér c. könyvét, melyet több sikeres írása követ (Távoli tűz, 1969, A feladat, 1971, Ellenpont, 1973, A holtak nem vetnek árnyékot, 1983).
Leslie L. Lawrence könyve, a Siva utolsó tánca 1996-ban jelent meg a Gesta Kiadónál
A „kétéltű ember”: keletkutató és kalandregényíró Lőrincz László, alias Leslie L. Lawrence
A releváció is a műfaj határain kívülről érkezik: az 56-os tevékenysége miatt bebörtönzött Déry Tibor (1894-1977) megírja századunk korszakos disztópiáját a G. A . úr X-ben c. regényt (1962), mely nem csak a sztálinizmus, de általában a kommunizmus jövőképének totális bírálatát nyújtja.
A könyv irodalmi értékét tekintve túlszárnyalja Huxley, Orwell műveit, s minden bizonnyal az idő múlásával méltó helyre fog kerülni a világirodalomban is.
Más szempontból fontosak Karinthy Ferenc (1921-1992), Lengyel Péter (1939-), Hernádi Gyula (1926-) és Szentmihályi Szabó Péter (1945-) munkái. Karinthy kafkai „éber lázálma” az Epepe (1970) az elidegenedés fázisait, a kommunikációképtelenséget mutatja be, egy önmagába zárult társadalom közönyét, részvéthiányát, kollektív felelőtlenségét. Lengyel Péter is túllép a szokványos sci-fi kereteken az Ogg második bolygójában (1969), s erőteljes kritikáját adja a paternalista állam konformizmus-kultuszának, az esztelen, mert végső soron önpusztító hatalomvágynak, ráirányítva a figyelmet korunk globális értékére, a bizalomra. Az e műfajban legtermékenyebb Hernádi Gyula a hatvanas évek végén jelentkezik hagyományos tudományos-fantasztikus írásokkal. Elbeszélései közül Az elrendezés paradoxonja, a Mozgókép, a Paradoxon, a Második Gulliver, az RNS, a Logikai kapuk, Az idegpályák kidolgozása, a Homo proteziensis, az Adományozó levél, a Prózavers a fantázia új lehetőségeit kutatja; terjedelmesebb írásai közül Az elnökasszony (1978) c. disztópiája tartozik tárgykörünkbe. Elsősorban három parabolája, a Drakula (1983), a Frankenstein (1984), a Fantomas (1985), színdarabjai közül az Antikrisztus tartalmaz sci-fi elemeket. Szentmihályi Szabó Péter lírai versekben, szatirikus és hagyományos fantasztikus novellákban, regényekben és több tanulmányban járja körül a műfajt, sőt, műfordítóként és irodalomszervezőként is tevékenykedik. A sci-fi lektűr hagyományait újítja fel a műfordítóként is sikeres, az Európai Science-fiction Szövetségtől 1982-ben „Európa legjobb sci-fi írója” díjjal kitüntetett Nemere István (1944-) sodró lendületű, de egyenetlen színvonalú regényeiben (Acélcápa, 1982, A kozmosz korbácsa, 1982, Elektron expedíció, 1984 stb, A tibetológus Lőrincz L. László (1939-) bravúros atmoszférateremtő erővel vezeti olvasóit a görög mitológiai félistenei (Az aranygyapjú, 1982), a különböző idődimenziók (Örök visszatérés, 1982), és az emberarcú robotok (A hosszú szafári, 1984) világába.
