Világégés előtt, világégés után
Világégés előtt, világégés után
Századunk második évtizede bővelkedik fantasztikus látomásokban: Szemere György Mikszáth Új Zrínyiászát helyezi fantasztikus-utópikus közegbe (Kopt-eset, 1911), Liptai Imre hőse „gondolat-fotografáló” gépet szerkeszt (A tudomány diadala, 1911), Sztrakoniczky Károly (F-sugár, 1913) és Balla Ignác (A csodatükör, 1914) a jövő évszázad haditechnikájáról álmodoznak, Unger Ilona tudósa a házastársi hűtlenséget leleplező gépet állít elő (A parlograf, 1914), Miklós Jenő éppen a gondolatolvasó gép segítségével jut feleséghez (A fekete fény, 1917). Dr. Csángó Teofil lebilincselő atmoszférájú Utazás a Marsba (1917) c. regényének mérnöke a bioenergia koncentrálása által röpül a szomszéd bolygóra.
A közelgő világháború előérzete, majd az iszonyatos világégés véres tragédiákat, sötét horrorvíziókat, véres kísérleteket és őrült tudósokat csempész a fantasztikumba. A Holmes tanár találmánya (1910) nem más, mint halott-feltámasztó gép, Falk Rikárd szadista humánkísérlet-leírásokkal riogatja olvasóit (Vértanúk, 1912). Bán Ferenc Golub Kristóf tragédiája a humángenetika rémisztő disztópiája (1918), Zsoldos László zseniális orvosa (Az agyvelő története, 1918) szerelmi bosszúállásra használja fel az orvostudomány fikcionált eredményeit. Végső konklúzióként Ujhelyi Nándor Kafkára emlékeztető látomásában az elembertelenedett világ disztópiáját rajzolja meg (Távozás a halott városból, 1918).
A kismesterek szerény próbálkozásai mellett feltűnnek a neves szerzők, s ambiciózus monstre-vállalkozásokkal is találkozunk. Színi Gyula Az üvegkirály két feje c. elbeszélése (1913) már a szó szoros értelmében sci-fi. Méray-Horváth Károly (1859-1938) 1915-ben jelenteti meg az Amerika Cézárja c. politikai-fikcióját, melyet több igen terjedelmes és ambiciózus vállalkozása követ (Új világ felé, 1917, Új sugarak, 1927). Regénymonstrumai a széleskörű sajtóvisszhang és amerikai ízű reklámkampány ellenére sem válhattak igazi sikerré, hiszen írójuk dilettantizmusa átüt a nagy ívű, s néha valóban szuggesztív látomásokon is. Buday Dezső (1879-1919) Babits unokabátyja 1916-ban expresszionista lendületű, már-már szabadverssé lelkesülő patetikus prózában álmodja újra Jókai „örök béke” utópiáját, hőse, Krisnátó herceg messianisztikus áldozata megteremti a világbékét (A szenvedő ember). Ujj Gyula munkája A rádiumkirály (1918) az első regény, mely teljes egészében a rádium és uránium jövőbeni felhasználásának lehetőségeivel foglalkozik. A korszak legnépszerűbb fantasztikus regényeit Boross Mihály (1877-1944) vetette papírra: 1918-ban A harmadik testamentum cím alatt bocsátja útjára A kék hattyú (1914) és a Noé barlangja (1915) regényeit. Az első a zseniális feltaláló, a Nemo kapitányra emlékeztető Rank doktor históriája, míg az utóbbi egy üstököskatasztrófa részleteiben nagyszerű, egészében dilettáns víziója (megdöbbentő hűséggel írja le Boross az atombomba felrobbantásának pusztító következményeit). Később még két fantasztikus regényt jelentet meg, Az anyaföldet (1926) és a kommunizmus pürroszi győzelmét vizionáló könyvet Az ész sztrájkját (1929). Ady barátja Bíró Lajos (1880-1948), a kedvelt elbeszélő és újságíró, később nagy sikerű filmszövegkönyvíró, 1911-ben remek katasztrófa-kisregénnyel lepi meg olvasóit (A vízözön), 1918-ban elkeseredett pacifista elbeszélést közöl (A skarlátkutya), s ugyanekkor lát napvilágot (Anatole France-szal polemizáló) disztópiája, A fehér terraszok (sic).
A húszas évek elején felgyorsul a fantasztikus irodalom kettéválása a legszélesebb tömegek szórakoztatási igényeit szolgáló, a fantasztikus elemet csupán ürügyként felhasználó ponyvára és az emberiség nagy eszméihez konstruktív módon igazodó, a művészeti önkifejezés formáit biztosító „magas irodalomra”.
Bár a rendkívül bőséges ponyva „minőségű” sci-fit itt nem tudjuk ismertetni, feltétlenül ki kell térnünk a fantasztikus lektűr ez időszakban „koronázatlan királyá”-ra, Leleszy Bélára (1887-1977). A Karoboa titka (1926) egyszerre Wells-utánérzés és bolsevizmus-kritika, következetlenségei ellenére is lebilincselő olvasmány. Tucatnyi fantasztikus regénye közül még kettő, Az opálsziget (1927) és A tűzhányók völgye (1932) érdemel említést.
Részleteiben zseniális, egészében rémesen eklektikus groteszk Neufeld Ármin „műszaki” abszurdja, A trencsénmegyei versenyfeltalálók (1921).
A párhuzamos világok ideáját aknázza ki az író, műfordító, irodalomtörténész Benedek Marcell fantazmagóriájában, A G-sugarakban (1922), Kovács János pedig egy esztétikai központú evolúció modellezésére tesz kísérletet különös hangulatú, A tudós tanár csodálatos álma (1923) c. regényében. Kürthy György találó marxizmus-kritikát fogalmaz meg a Mars (1925) c. fordulatos regényében, Radóné Kempner Magda az Integrállények (1926) c. kisregénye meglepő filozófiai ihletésű sci-fi a francia Rosny ötlete nyomán. Lázár István Atlantisz pusztulását meséli el romantikus áltörténeti regényében (Aranykapuk városa, 1927), míg Lakatos László a korszak egyik legjobb, irodalmi értelemben is értékes disztópiáját írja meg A jövő házassága (1927) c. regényében. Nagy Endre, a magyar kabaré megteremtője kitűnő fantasztikus novellák és novellaparódiák sorát adja közre a Lukits Milos kalandjai c. kötetében (1927), közülük Az ólomkirály vére, az Állami gyilkolda, A kockás város groteszk humorával tűnik ki. A lélektani regény és a sci-fi határán született Bukovinszky Péter Dr Brown rendszere (1928) a „Pszichopatológiai Rt Boldogságot Rögzítő Szanatóriumáról”. Kellermann világsikert aratott műve, Az alagút ihlette Károly Sándor aradi újságírót Az 500-ik emelet megírására, mely egyenetlenségében is magával ragadó technikai fantázia, Kőrösi László viszont Károly regényét írja tovább nem kevésbé érdekes sötét disztópiájában, A Henderson Buildingban (1931). A legrangosabb, irodalmi értékű utópiát a drámaíró Lengyel Menyhért veti papírra A boldog városban ( 1930). Benjámin Ferenc az erotikát emeli be a sci-fi-be Virinatus, a jövő csodálatos embere c. írásában (1930), Detre László, a kitűnő tudós pedig a környezetvédelmet (Két világ harca, 1935); Farkas István ugyanekkor a „Nagy Kapcsolatteremtésről” elmélkedik A zöld sugarak völgye (1934) c. munkájában.
A háború előérzeteként a világpusztulás víziója egyre több írásban jelenik meg. Turchányi István Az utolsó embere (1930), Sándor Kálmán A fémállata (1932), Kilián Zoltán Az egyszívű hajója (1933), Vázsonyi Endre Lóth New-Yorkbanja (1936) a téma legjobb feldolgozásai. Szellemesen megírt, gördülékeny regény a ponyvaelemeket is felhasználó tudományetikai parabola, Márton György regénye Az ember, aki másképp lát (1935). Orbán Dezső (1882-1964) több ujjgyakorlat után (Az ezüstflotta kincse, 1912, Az aranyföld, 1914-15, Kelemen Gábor, 1915, A gépkirály, 1915-16) megírja a korszak egyik legnívósabb fantasztikus regényét, az FD 6438-at (1939), melyben a kommunisztikus világállam felbomlásának történetét számtalan technikai és futurológiai telitalálattal színesíti. Szathmári Sándor (1897-1974) mérnök-író hányatott sorsú, többször is megcsonkított gulliveriádája, az Utazás Kazohiniába (1941, 1946, 1957) két disztópikus berendezkedést ábrázol: a hagyományok nélküli „abszolút jelen” neoracionalista őrültségét és a rációt kizáró abszolút tradicionalizmust.
Századunk legsokoldalúbb magyar fantasztája a külön fejezetben is tárgyalt Karinthy Frigyes (1887-1938) ráérez a tudományban bekövetkezett „paradigmaváltásra”. Korai művei a hagyományos fantasztikumtól a paródiáig, szatirikus megközelítéstől a gondolatkísérletig terjednek. Elég csak néhány címet felidézni: Földrajzóra 2852-ben (1914), Marslakók a Földön (1914), Az emberiség városa (1915), Legenda a költőről (1915), Levél az űrön át (1915), A lélek arca (1915), Embermolekula (1916), Egy kis metafizika (1916). Első nagylélegzetű disztópiája, az Utazás Faremidóba (1916) a világirodalom első robotregényeinek egyike. Gulliveriádája az Utazás Capilláriába aktuális politikai szatíra, költői allegória és filozófiai spekuláció keveréke a sci-fi köntösében, melynek a nemek harcának ad absurdum élezése adja központi magját.
Karinthy életművének érett darabjai hasonló érdeklődést mutatnak . Közülük feltétlenül említendő a Novella a delejes halálról (1921), A lift feljebb megy (1921), Az inkarnátor (1924), Röntgenország (1924), A negyedik halmazállapot (1925), A hüpermozi (1926), Az élő tükör (1926), Párbaj a XXV században (1928), Új-Zéland (1929). Legmerészebb és legkeserűbb anticipációi 1930-1938 között látnak napvilágot. Az Új Iliász (És a jövő címváltozattal is, 1930), A fotografált gondolat (1932), Lux úr szabadalma (1934), Bellit vagy a bűvös könyvek (1936), Királykisasszony és varangyos béka (1936), Mikrofonia (1938) vészkiáltások a különböző ideológiájú diktatúrák szorongatta világból, dokumentumai egy humanista lélek elkeseredett tiltakozásának.
A humánkísérletek rémlátomása Szathmári Sándor Kazohíniájában
Orbán Dezső FD6438-ában Győrgyfi György így ábrázolja a 26. század városát
Gyakran kísértenek az őskori élőlények
