NYUGATI MAGYAR IRODALMAK (Rónay László)
NYUGATI MAGYAR IRODALMAK
(Rónay László)
(Rónay László)
Történelmünk tragikus eseményei után új és új rajokban tömegek kerekedtek föl, hogy életlehetőséget keressenek maguknak Nyugat-Európában és a tengeren túl. Az Amerikai Egyesült Államok néhány nagyobb városában (például Clevelandben) „magyar szigetek” alakultak ki, de eljutottak honfitársaink Kanadába, sőt Ausztráliába is. Sokan Dél-Amerikában, kivált Brazíliában próbáltak szerencsét.
Nyugat-Európában szinte mindegyik állam befogadott magyar menekülteket, akik között rendszerint írók és művészek is voltak.
Az anyanyelv megőrzése különösképpen azoknak a generációknak volt célja, amelyek a századforduló körül, a második világháború előtt és után hagyták el Magyarországot. A legnagyobb exodus (a.m. kivonulás) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után következett be, ekkor menekült a nyugati világba a legtöbb magyar fiatal. Ők az itthoni helyzet ismeretében nem is gondoltak arra, hogy hazatérjenek, inkább arra törekedtek, hogy beilleszkedjenek új közösségükbe. Gyermekeikben és unokáikban a magyar nyelvi tudat kezdett elhomályosulni, noha az egyházi közösségek és a magyar iskolák igyekeztek ezt ébren tartani. A rendszerváltozás előtt és után mind intenzívebb lett a hazai és külföldi magyarok párbeszéde. Sokan rendszeresen hazalátogatnak, mások hazatelepültek. Ez az örvendetes változás azzal is járt, hogy a nyugati világban korábban tevékenykedő magyar egyesületek mind kevesebb érdeklődőt mozgósíthatnak, a folyóiratok egy része pedig az anyaországban jelenik meg több-kevesebb rendszerességgel, némelyik pedig küldetése befejezésével megszűnt.
A nyugati magyar folyóiratok között fontos szerepet játszott a Magyar Műhely, amelyet ma már Párizsban, Bécsben és Budapesten szerkesztenek.
Cs. Szabó László kötete az egyik első híradás volt 1981-ben Magyarországon a Nyugat-Európában élő szerzőkről
