Iskolapélda
Iskolapélda
Az Iskola a határon valós jelentőségét első megjelenésekor még nem mérte fel a kritika és az olvasóközönség. Másodlagos vonatkozások kerültek előtérbe, mint az, hogy olvasta vagy nem olvasta a regény megírásáig az író Musil Törless iskolaévei (németül 1906, magyarul 1965!) c. regényét, valamint az, hogy valóságosan Örley István, a háború áldozatául esett, ígéretes tehetségű novellista és egykori iskolatárs naplója (a regényben: Medve naplója) került-e Ottlik birtokába, s ha igen, annak valóban a mű szerkezetét és beszédmódját meghatározó értéke volt-e. Évek és nemzedékek újabb és újabb olvasata során, fokozatosan bontakozott ki e regény példaszerű réteggazdagsága, tökéletessége. Többek között abban, ahogy a keret-fejezet (Az elbeszélés nehézségei) szakítva az omnipotens író fölényével, az olvasót az olvasandó elbeszélés aktív, értelmező partnerévé avatja. Továbbá abban, hogy a katonaiskola egyéniségformáló és -deformáló drilljének érzelem- és cselekménygazdag leírásával, a rossz és jó (Hó és sár) viszonylagosságának bizonyításával ad választ a kettős fejezetcímként kiemelt, talányos bibliai szentenciára: „Non est volentis..., sem azé, aki fut.” Vagyis az egyéniség megőrzésének „kegyelmét” – vagy legalábbis a megnyugvást ebben – nem az remélheti, aki törekszik, s nem is az, aki elmenekül, hanem ...
Ottlik Géza kártyázik
A regény válasza nyitott, nem is tagadó, nem is igenlő.
Ottlik Géza 70. születésnapjára, mintegy kifejezve, hogy a fiatalabb írónemzedék művészi és erkölcsi mérceként tiszteli ezt a regényt, Esterházy Péter, három hónapi munkával, szóról szóra lemásolta egyetlen lapra a 400 oldalt; az eredmény egy grafikai kompozíció, amely teljes egészében felszívta, egyszersmind is el is rejtette a művet.
A keveset publikáló, aggályos műgonddal dolgozó író évtizedekig csiszolta, formálta az Iskola... iker-regényének szánt Budát. Nem készült el vele; Lengyel Péter figyelmes szöveggondozásában jelent meg az író halála után. A Buda – amely más szemszögből, más összefüggés-hálóban visszatér az Iskola... motívumaihoz – terjedelmében csaknem megegyezik az Iskoláé-val, mégis töredék. Különös töredék, amelynek nem a vége nincs megírva, hanem – úgy érezzük – a közepéből nincs elég sok kihúzva ahhoz, hogy végérvényesen kész műalkotásként hasson.
Ottlik Géza: Iskola a határon
„Csak azt tudom, hogy van egy nagyon mély lerakódás a létezésünk alján, a második vagy legfeljebb harmadik réteg lehet alulról számítva, ami már végleges és változhatatlan, ahol már nem mozdul az életünk, tehát rossz szó rá, hogy lelassít, hiszen egyáltalán mozdíthatatlan és befejezett. Erős és szilárd tartalom ez az emberben, és nem valamilyen szomorú vagy halott dolog, sőt bizonyos tekintetben éppen ez él igazán, ez az, amit létezésünk folyamán létrehoztunk, amit életre hívtunk életünk anyagából. A többi és a további, a fedélzet rengése-ingása, a külsőbb rétegek, mint ez a mai civil életünk, már könnyű, és csak játék, maradék nyári nagyvakáció.”
„Csak azt tudom, hogy van egy nagyon mély lerakódás a létezésünk alján, a második vagy legfeljebb harmadik réteg lehet alulról számítva, ami már végleges és változhatatlan, ahol már nem mozdul az életünk, tehát rossz szó rá, hogy lelassít, hiszen egyáltalán mozdíthatatlan és befejezett. Erős és szilárd tartalom ez az emberben, és nem valamilyen szomorú vagy halott dolog, sőt bizonyos tekintetben éppen ez él igazán, ez az, amit létezésünk folyamán létrehoztunk, amit életre hívtunk életünk anyagából. A többi és a további, a fedélzet rengése-ingása, a külsőbb rétegek, mint ez a mai civil életünk, már könnyű, és csak játék, maradék nyári nagyvakáció.”
