Mándy Iván (1918–1995)
Mándy Iván (1918–1995)
Műveiben vissza-visszatérnek életének meghatározó szereplői, színhelyei, élményei. Főként egy félszeg fiú, aki a szülei válása után az apjánál marad. Apánál, aki hírlapíró és lapkiadó, általában állás és lap nélkül, akivel a Teleki tér környékén egyik zugszállodából a másikba költöznek (gyakran a számlák elől), aki nagyszabású, homályos és sikertelen ügyekben utazik (egyetlen sikere talán az, hogy fiát annak első, romantikus, hazafias, ifjúsági regényével, Az enyedi diákkal „kiváltja” a katonai szolgálatból). Ez a fiú tizenöt éves korában, az ötödik gimnázium után az iskolából is kimarad; családját, barátait, tanárait és iskolatársait a képzelete helyettesíti. Képzeletében varázslatos életre kel a század hiányos életű kisembereinek két nagy, sikerpótló mitológiája: a futball és a film. A régi idők focija, amelynek motívumai majd később, szintézis-érvényű és nagysikerű regényében (A pálya szélén, 1963) és a Régi idők focija forgatókönyvében (rendező: Sándor Pál, 1974) összegeződnek. S a Régi idők mozija, amelynek legendás hősei simán közlekednek a vetített kép és a Teréz körúti kis mozik mögötti „valóság” között, s ciklusba rendezve majd 1967-ben, Zsámboky mozijával kiegészülve 1975-ben, népesítik be a mozi-képzelet bűvös regényét.
Mándy Iván a Művész eszpresszóban 1989-ben
