Fordulat a hungarológia-fogalom alakulásában
Fordulat a hungarológia-fogalom alakulásában
A második világháborút követően az új társadalmi rendszer leegyszerűsítő hivatalos álláspontja ideológiai fenntartásokat is kifejezésre juttatva egyként nacionalistának bélyegezte a két háború közötti politika és publicisztika által diszkreditált, illetve az annak ellenében fellépő magyarságtudományt. A tudomány kényszerűen követte a hivatalos magyar politikát: kerülni kellett a tabukat, a kényes kérdéseket. A nacionalizmus gyanúja és a „szomszédos országok érzékenysége” miatt a magyarságtudománynak még a neve is kiveszett a szakirodalomból. Egészen 1968-ig, amikor is Újvidéken megalakult a jugoszláviai magyarság nyelvének, irodalmának, művelődéstörténetének vizsgálatát önmaga elé célul tűző Hungarológiai Intézet. E lépés – már csak az elnevezés miatt is – mérföldkő volt a hungarológia történetében – egyben példaadás arra, hogy az ország határain kívül is lehet – sőt, egy ideig szabadabban! – szervezett, intézményes keretek között magyarságkutatást végezni. Ezzel nagyjából egy időben kiderült, hogy szerte a világon, számos helyen – még ha egymástól elszigetelten is –, elismert szakemberek irányításával folyik hasonló jellegű oktató- és kutatómunka. Az anyaországtól függetlenül is, kisebbségben és diaszpórában is. Magyarok és nem magyarok részvételével egyaránt.
Hungarológiai intézetek, intézmények
Centre Interuniversitaire d’Etudes Hongroises (Paris) – 1985-ben alakult meg a Sorbonne III. kezdeményezésére, elnöke Jean Perrot.
Centro Interuniversitario per gli Studi Ungheresi (Roma) – 1985-ben alakult meg Rómában, kilenc, magyar nyelv és irodalom tanszékkel rendelkező olasz egyetem kutatóközpontjaként. Elnök: Giovanbattista Pellegrini, 1993-tól Antonello Biagini.
Hungarológiai Központ (Uzshorod) – 1989-ben alakult, Petro Lizanec vezetésével.
Hungarológiai Tanács (Budapest) – 1988 novemberében alakult, a művelődési miniszter tanácsadó testülete, elnöke Köpeczi Béla, főtitkára Kissné Pap Margit.
Magyar Nyelv-, Irodalom- és Hungarológiai Szakkutatások Intézete (Novi Sad) – 1976-ban az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke és a Hungarológiai Intézet egyesítésével létrejött felsőfokú oktatási és tudományos intézmény. Bibliográfiai füzeteket és tanulmánykötet-sorozatokat ad ki. Vezetői: Szeli István, Bori Imre, Utasi Csaba, Bosnyák István, Bányai János.
Nemzetközi Hungarológiai Központ (Budapest) – 1989 augusztusában alakult meg, előzménye a Magyar Lektori Központ. Külföldi felsőfokú oktatóhelyek hungarológiai oktatásának magyarországi szervezője. Folyóiratot és tanulmánykötet-sorozatot is kiad. Igazgatói: 1989-től Giay Béla, 1991-től Tarnói László, 1995-től Kőrösi Zoltánné.
Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (Budapest) – 1977 augusztusában alakult. A világ hungarológusainak tudományos szervezete. Folyóiratokat és kongresszusai előadásainak szövegeit is kiadja. Első elnöke Bo Wickman (Uppsala), főtitkára Klaniczay Tibor (Budapest), főtitkárhelyettese Béládi Miklós (Budapest). 1991-től elnöke Rákos Péter (Prága), főtitkára Jankovics József (Budapest), főtitkárhelyettese Monok István (Szeged).
Ungarisches Institut (München) – 1962-ben alakult. Első igazgatói: Bogyay Tamás, Georg Stadtmüller, majd Horst Glassl. Évkönyvet és tanulmánykötet-sorozatot ad ki.
Zentrum für Hungarologie (Hamburg) – 1988-ban alakult, a Hamburgi Egyetem Finnugor Tanszékén, Wolfgang Veenker vezetésével.
Centre Interuniversitaire d’Etudes Hongroises (Paris) – 1985-ben alakult meg a Sorbonne III. kezdeményezésére, elnöke Jean Perrot.
Centro Interuniversitario per gli Studi Ungheresi (Roma) – 1985-ben alakult meg Rómában, kilenc, magyar nyelv és irodalom tanszékkel rendelkező olasz egyetem kutatóközpontjaként. Elnök: Giovanbattista Pellegrini, 1993-tól Antonello Biagini.
Hungarológiai Központ (Uzshorod) – 1989-ben alakult, Petro Lizanec vezetésével.
Hungarológiai Tanács (Budapest) – 1988 novemberében alakult, a művelődési miniszter tanácsadó testülete, elnöke Köpeczi Béla, főtitkára Kissné Pap Margit.
Magyar Nyelv-, Irodalom- és Hungarológiai Szakkutatások Intézete (Novi Sad) – 1976-ban az Újvidéki Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke és a Hungarológiai Intézet egyesítésével létrejött felsőfokú oktatási és tudományos intézmény. Bibliográfiai füzeteket és tanulmánykötet-sorozatokat ad ki. Vezetői: Szeli István, Bori Imre, Utasi Csaba, Bosnyák István, Bányai János.
Nemzetközi Hungarológiai Központ (Budapest) – 1989 augusztusában alakult meg, előzménye a Magyar Lektori Központ. Külföldi felsőfokú oktatóhelyek hungarológiai oktatásának magyarországi szervezője. Folyóiratot és tanulmánykötet-sorozatot is kiad. Igazgatói: 1989-től Giay Béla, 1991-től Tarnói László, 1995-től Kőrösi Zoltánné.
Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (Budapest) – 1977 augusztusában alakult. A világ hungarológusainak tudományos szervezete. Folyóiratokat és kongresszusai előadásainak szövegeit is kiadja. Első elnöke Bo Wickman (Uppsala), főtitkára Klaniczay Tibor (Budapest), főtitkárhelyettese Béládi Miklós (Budapest). 1991-től elnöke Rákos Péter (Prága), főtitkára Jankovics József (Budapest), főtitkárhelyettese Monok István (Szeged).
Ungarisches Institut (München) – 1962-ben alakult. Első igazgatói: Bogyay Tamás, Georg Stadtmüller, majd Horst Glassl. Évkönyvet és tanulmánykötet-sorozatot ad ki.
Zentrum für Hungarologie (Hamburg) – 1988-ban alakult, a Hamburgi Egyetem Finnugor Tanszékén, Wolfgang Veenker vezetésével.
