A KRITIKAI KIADÁS (Buda Attila – Sipos Lajos)
A KRITIKAI KIADÁS
(Buda Attila – Sipos Lajos)
(Buda Attila – Sipos Lajos)
A kritikai kiadás az irodalmi műnek az eredeti kézirat(ok) és/vagy a szerző életében megjelent kiadás(ok) alapján szerkesztett, a hiteles szöveg mellett a változatokat is tartalmazó, a mű keletkezésére, ihletforrásaira, értelmezésére, utóéletére vonatkozó jegyzetekkel ellátott kiadása.
A kritikai kiadások szerkesztése során elvégzett filológusi munka tulajdonképpen szövegkritika, mely néhány, világosan elkülönülő részből áll. Az első feladat a kézirat(ok) és az összes (emlegetett) nyomtatott változat összevetése, szövegelemzés, majd ennek alapján az író intenciójának megállapítása. A választást és a döntést a jegyzetben indokolni kell, s meg kell adni a lényegesen eltérő variánsokat is. (Hogy mi a lényegesen eltérő, azt minden esetben aprólékos elemzés után lehet csak eldönteni.) Ha ez készen van, akkor megállapításokat lehet tenni a mű keletkezésére, a kéziratok és a kiadások történetére, valamint a mű fogadtatására, hatására vonatkozóan. Végül a megértést elősegítő nyelvi, tárgyi, életrajzi, történeti jegyzetek zárják a sort.
A fenti gyakorlat hosszú évszázadok alatt szilárdult meg. A reneszánsz kor tudósai igényelték először, hogy az ókori szerzők (és a Biblia) sokféle kéziratvariációja után elkészüljön bármely mű érvényes és hiteles változata is. Vagyis a szövegkritika, mint a klasszika-filológia gyermeke született meg, s kezdettől együtt alkalmazták a szöveg értelmezésével és kommentálásával. A későbbiek folyamán a textológiai vizsgálatokat a nyomtatott művekre is kiterjesztették, hiszen szövegromlás és szövegváltozás az újabb kiadások közben is előfordulhatott. A filológiai munka módszerei a 19. és 20. században jelentős megerősítést kaptak az irodalomtörténetírás elméletétől és gyakorlatától. Ebben elsősorban a német szakemberek munkája példamutató; jól jelzi ezt a kiemelkedően mintaszerű ötvenkötetes weimari Goethe-kiadás.
Petőfi Sándor verseinek kritikai kiadása során lényegesen módosult a versek keletkezési időrendje
A 19. század közepétől a kutatók, az alkotók végakarata helyett inkább a keletkezéstörténeti meggondolásokra figyeltek jobban. Az első világháború végétől viszont a szellemtörténeti szempontok kerültek előtérbe, s ez nem kedvezett az adatigényes munkának és az adattisztelő filológusoknak; csak az ötvenes évektől lendült fel ismét a szövegközpontú kiadási munka.
