A PRÓZA MEGÚJULÁSA ÉS MIKSZÁTH (Alexa Károly)
A PRÓZA MEGÚJULÁSA ÉS MIKSZÁTH
(Alexa Károly)
(Alexa Károly)
A boldog békeidők... Amikor az emberek úgy érezték – legalábbis Krúdy nosztalgikus emlékezései szerint –, hogy az életben semmi váratlan nem történhetik, amíg Ferenc József a király és a császár... március 15-én elő-előbukkant néhány 48-as aggastyán, hogy az összegyűjtött szivarvégeket átvegye... a polgárok (útlevél nélkül) Velencébe jártak nászútra és Abbáziába üdülni...
S mégis: „Annak, aki e kor legjobb vagy legalábbis legerkölcsösebb íróival foglalkozik, az a benyomása, hogy egy meszesgödörből húz ki, kiálló kezek nyomán behányt halottakat.” (Németh László, 1932.)
A romantikus szociális és a romantikus lélektani regény megújítóinak, Eötvös Józsefnek és Kemény Zsigmondnak halála után, valamint az 1870-es évek közepének néhány folytatás nélkül maradt epikus kezdeményezéseit (Arany László: A délibábok hőse, Asbóth János: Álmok álmodója) követően meglepő váratlansággal tűnt föl és kapott hangra egy új írógeneráció. Az 1880-as évek elején egymás után jelennek meg Mikszáth Kálmán, Petelei István, Gozsdu Elek, Bródy Sándor és mások elbeszéléskötetei. Egymástól függetlenül, egymásról eleinte mit sem tudva, a legkülönbözőbb magyar tájak felől érkezve, eltérő iskolázottsággal, családi háttérrel, irodalmi ízléssel, de hasonló elszántsággal léptek föl. Nem a minden áron való modernség jegyében, de az európai szellemi áramlatokra és a regény- meg novellairodalom külföldi fejleményeire figyelve (némi generációs elfogultságtól és szociális elégedetlenségtől sem mentesen) ítélték korszerűtlennek a Jókai-féle anekdotikus-életképes, heroikus-historizáló beszélyírást. (A századforduló tájékán újra népszerű lesz az agg írófejedelem a fiatal pályatársak körében: a szecesszió, az újromantika korában ő jelenti a folytonosságot a romantika kezdeteihez, s az ő kivételes érzékenysége olykor előbb fedez föl korszerű jelenségeket és témákat, mint az avantgárd ifjai.)
Különböző ihletettséggel, de mindannyian az életigazságot akarták kimondani arról az emberi világról, amit megismertek, Arról akartak művészi vallomást tenni, hogy ez a kor, amely visszaadta a nemzetnek a függetlenséget és az európai rangot, amely példátlan prosperitást mutatott, milyen veszélyekkel fenyegeti az emberi létezést. Milyen valójában a társadalom szerkezete, mi akadályozza a társadalmi igazság érvényesítését: milyen szociális körülmények és viselkedési minták nehezítik a polgári osztály emancipációját, mennyi szép és talmi vonása van a városiasodásnak, hogyan él a magyar falu, a kisváros, mit kezdhetni a hősi múlttal? Származástól függetlenül valamennyiük számára egyszerre és egyaránt fontosak a nemzeti eszmények, a nemzeti megmaradás, valamint a szabadelvűség kívánalmai, az értékek megőrzése, a nemzeti, regionális színek felmutatása és az európai ízlésvilághoz való közeledés.
A novella és a regény
Mikszáth Kálmán (1847–1910)
Mikszáth kortársai
Az 1860-as generáció
Ambrus és Gárdonyi
Az epika mint dokumentum
