Költészete 1920 után
Költészete 1920 után
Az új történelmi helyzetben, az 1920 utáni versekben, mindenekelőtt tematikus módosulás tapasztalható Babitsnál. Megsokasodtak a nemzettel és a társadalommal sorsközösséget vállaló alkotások (Petőfi koszorúi, A gyémántszóró asszony, Cigány a siralomházban, Hazám!), nyomot hagyott a személyes sors alakulása: Tanner Ilonával, a később Török Sophie néven publikáló költőnővel kötött házassága és nehezen diagnosztizálható betegsége (Engesztelő ajándék, Balázsolás), módosultak az önszemléleti művei (Síremlék). Babits költészete ebben a szakaszban – az ekkor érlelődő líratörténeti tendenciák: az új népiesség, az új tárgyiasság és a klasszicizálódás áthasonlítása közben – egyetemes erkölcsi tartalommal telítődött. Mindebben pedig meghatározóvá vált az általános érvényűnek tételezett katolicizmus.
A katolicizmus (a katolicitás, a keresztény kultúrkör) már a Recitatívban (1916) is megjelent. A Nyugtalanság völgyében Babits számára ehhez a jóság, az erkölcs, a megigazulás képzete társult, a Sziget és tengerben (1925) pedig mindez általánosabb tartalommal egészült ki: a „nemzeteken felülálló, egész világnak szóló ... igazság”-ot jelentette (Örökkék ég a felhők mögött). A katolicizmus kínálta a bergsoni nyílt társadalom vízióját is, ahol az erkölcs átlépi a határokat; az ember közreműködésére is számító, az üdvözülést így biztosító élet lehetőségét (Elbocsátott vad, Ősz és tavasz között); a középkori himnuszokat lefordító és összeállító költőnek, az Isteni színjáték átültetését befejező, Dantéről tanulmányt író szerzőnek pedig újból és újból felmutatta az európai kultúra egyetemességét is. A katolicizmus ugyanakkor mást is prezentált. Az Ady halála után a Nyugat szerkesztésében való részvétellel, 1933 és 1941 között a főszerkesztőséggel, a komoly anyagi támogatás fölött döntő Baumgarten díj kurátorságával irodalmi vezér-szerepbe jutott Babitsnak a Biblia az önstilizáló lehetőségét is jelentette. Az irodalomért, az 1930-as években már az egész magyar társadalomért vállalt kötelességérzés és a katolicizmus példázatsora juttatta el az értéket óvó, a közösségre ügyelő szerzetes és próféta példájához (A gazda bekeríti házát, Holt próféta a hegyen, Jónás könyve). Ebben a folyamatban alakult ki Babits pályáján, az esszéisztikus vers típusa. Az intellektuális költészetnek ez a változata a 20. század líratörténetének egyik viszonyítási pontja lett.
Tamásiban készült fénykép Babits István, Babits Mihály testvérének esküvőjén. A kép jobb szélén ül Babits, mögötte áll a felesége, Török Sophie
