A személyiség belvilága
A személyiség belvilága
A személyiség belső világának feltárására Esti Kornél c. novellaciklusában tett maradandó értékű kísérletet. Benne találta meg másik énjét, melynek elvesztését drámai erővel panaszolta Boldog, szomorú dalában. E talányos figurára szinte véletlenszerűen bukkant rá egy 1925-ben írt elbeszélésében, de élete végéig hűséges kísérője maradt, s a képzelet síkján megcselekedte mindazt, amit a beérkezett író nem tehetett meg. Föl-fölbukkan Kosztolányi bámulatosan pontos, tömör, kifejező elbeszéléseinek (Fürdés, Alfa...) társaságában is, azt bizonyítva, hogy az életet csak könnyedén, játszva, kiszámíthatatlan fordulatokat téve lehet elviselni, amint erről Esti Kornél éneke című versében vallott.
Pedig Kosztolányi tudott komoly s nagy ügyeket szolgálni. Nyelvvédő cikkeinek sora bizonyítja, mennyire szívügyének érezte a gondolkodás tisztaságát, célirányosságát is bizonyító, idegen befolyástól mentes szép magyar beszédet, amelyet létezése legszebb ajándékának vélt. Hasonló szenvedéllyel idézte a magyar kultúra hagyományait, példaadó nagyjait esszéiben. E műfaj egyik legnagyobb mestere volt.
Együtt a Kosztolányi család Tátraszéplakon, 1933-ban
