Regényei
Regényei
Az első világháború és a trianoni békediktátum bizonyos mértékig megváltoztatta a világhoz való viszonyát. Szülei és húga egy „másik” országba kerültek, csak útlevéllel juthatott el hozzájuk, elveszítette unokatestvérét, Csáth Gézát, s őt is támadták az Új Nemzedékben megjelent írásai miatt. Részben drámai tapasztalatai is szerepet játszottak műfajváltásában: a 20-as évek közepéig születtek nagy regényei, a magyar prózairodalom kiemelkedő remekművei (Pacsirta, 1924, Aranysárkány, 1925, Édes Anna, 1926). Ezeknek alapélménye a középosztály súlyos válsága, melyet személyes tragédiaként élt meg, hiszen családjában is tapasztalnia kellett a romlás és pusztulás jeleit.
Első regényét, a Neró, a véres költőt (1922) jórészt személyes indulatai hívták életre. Egy ideig szoros kapcsolat fűzte a háború utáni évek ünnepelt írójához, Szabó Dezsőhöz, irodalmi elveik és egyéniségük különbségei azonban hamar szembefordították őket egymással. Leszámolásnak szánta művét, amelyet kortársainak egy része kulcsregényként értelmezett: a dilettáns és gátlástalan császárban Szabó Dezsőre véltek ismerni, s nem is ok nélkül. Ám a regény időszerűsítő célzatának elhalványulása után is maradandónak bizonyult. Egyrészt azért, mert történelmi regényként is értelmezhető (ezt tette Thomas Mann is a német kiadás előszavában), másrészt pedig Kosztolányi rendkívüli elhitető erővel jeleníti meg benne a szellem és az erőszak feszültségét, amely a függetlenségét megvalósítani vágyó személyiség vereségével végződik. Végső soron akkori zaklatott lelkiállapotának is hű tükörképe a regény.
A Pacsirta a csúnya lány és életformájukat érte megváltoztató, elmagányosodó szülei drámáját ábrázolja. Kétségtelenül hatással volt Kosztolányi szemléletére a Ferenczi Sándor közvetítésével megismert freudizmus, hiszen szinte aprólékos előkészítés után mutatja meg, hogyan szabadul föl Pacsirta apjának, az öreg Vajkaynak tudatalatti énje, s hogyan fojtja el azt ismét, nehogy fájdalmat okozzon a lányának, aki amúgy is iszonyú teherként hordja rútságát. Remek a regény környezetrajza is: a fojtogatóan kisszerű kisvárosi életforma ábrázolása, amelyet szinte jelzésszerű tömörséggel, példamutató pontossággal jelenít meg az író.
Formálható, alakítható-e az élet, befolyásolható-e a sors? Ezzel a kérdéssel vívódik öngyilkossága előtt Novák Antal, az Aranysárkány főhőse. A jelek szerint nem. Az apaként és tanárként is vereséget szenvedő Novákot mintha az istenek büntették volna meg: lánya megszökik egy tanítványával, az általa megbuktatott diák pedig az éj leple alatt elveri. A szégyen, az összeomlás halálba kergeti, hogy egy ismeretlen világban keresse e földi létben meg nem talált nyugalmát és boldogságát.
A veszélyeztetett élet kérdésköre már a Nero, a véres költőben is felbukkan. Itt a dilettáns teszi tönkre környezetét. Az Édes Annában a közömbösség és részvétlenség befolyásolja a főhős sorsát. Édes Anna hozzászürkül kisszerű környezetéhez, kitörési kísérletei hajótörést szenvednek, mert nem embernek, hanem használati eszköznek, cselédnek tekintik. Robbanásszerűen, szinte megmagyarázhatatlanul tör fel lelkéből a vágy: bosszút kell állnia elrontott életéért, s megöli a pályája csúcsára ért kispolgárt, Vizy Kornélt és feleségét. Környezete (akárcsak a regény kritikusainak nagy része) értetlenül fogadja tettét, csak a mű legrokonszenvesebb szereplője, Moviszter doktor hangoztatja a Kosztolányi számára is oly fontos részvét szavait.
