Szindbád születése
Szindbád születése
Legkedvesebb alakja az álmok vizén hajózó Szindbád (Szindbád ifjúsága, 1912, Szindbád utazásai, 1912). Ezt az alakot írta holtáig, regényeiben és novellában sok-sok változatban, holdas éji világításban.
Krúdy Szindbádja nem a viharos tengeren hányódik, s nem a csodák borzalmas tartományai felé evez. Arra hajózgat, amerre ifjúságában énekelt, felkeresi a gimnáziumot, a tánciskolát, amelyben az ünnepélyes próbabálok folytak, asszonyokat, lányokat, akikbe szerelmes volt. Asszonyok és szüzek, grófnék és kereskedőnék hallgatják „hitetlen mosollyal és elámuló szívvel” Szindbád halkított hangú hazudozásait, akik szerették a jó bánásmódot, a szép szavakat, a hosszú leveleket és a szerelmi jelvényeket – hajszálat, vasúti jegyeket, törött kardokat –, egy szóval a szép, színes hazugságokat. Szindbád is sok mindent szeretett, főként a nők lábát, a hófúvásos időjárást, a kis vendégfogadót, az őszi ligetet, kezeket, hajakat, női neveket, asszonyokat – s mindenért hiába rajongott, amit életében elérni óhajtott. Nem vigasztalta a száz szép nő, aki viszontszerette, s a többi sem, akik ábrándvilágában piros karikákon hintáztak.
Ez a Szindbád él különböző történetekben, olykor egész romantikus históriákban rajzolva. Egyszer virágáruslányt kísér haza, s mikor elválik a lánytól, az öngyilkos lesz. Nem hal meg, a tetszhalálból a hideg fölébreszti. Egy másik novellában azonban valósággal meghal, és egy idősebb apáca rózsafüzérén fagyönggyé változva ébred új életre. Elgurul, aranybányász feleségéhez kerül, s beszélgetni kezd az asszony fésűjével... Emlékek, álmok; az Ezeregyéjszakára is utaló új mesék.
Ki ez az emlékekbe költöző, sejtelmekkel találkozó, mindig utazó hős? Lírai alakmás? Magyar Casanova, az ifjúság és a szerelem szimbólumává emelve? Züllő, élveteg dzsentri? Az álom és a valóság közt lebegő írói magatartás kifejezője? Minden benne van ebben az alakban; Krúdy világát és ironikus-nosztalgikus magatartását hordozza. A novellák formai vívmánya is nagy volt. Krúdy a Szindbád novellákban egy új novellatípust alkotott, amelyben a líraiság a legfontosabb, a hangulati elemek, az álomszerűség és az asszociáció szabad csapongása. Egybemossa a hangulatfestő tárgyi képeket és az időrétegeket, egy több szólamú, időrétegeken keresztül vibráló líraiságot teremt, a magyar novella történetében korábban ismeretlen stílusremeklésekben.
