A nép-nemzeti hagyományok jegyében
A nép-nemzeti hagyományok jegyében
Hiába vált nyilvánvalóvá már az előző század végén a nép-nemzeti irodalom ellehetetlenülése, a 20. század elején még sokan úgy gondolták, a művészet – és benne az irodalom – legfontosabb célja, témája, megkülönböztető jegye változatlanul a nemzeti eszme szolgálata.
Ez a felfogás, mely alól – a közérzület meghatározó volta okán – a pályakezdő Ady és Bartók sem vonhatta ki magát, folytathatónak tűnt Oláh Gábor (1881–1942) számára is. Oláh, aki a budapesti egyetemen a Nyugat majdani alkotóival együtt és egyszerre készült a költői pályára, s aki – akárcsak Babits és Kosztolányi – világhírre vágyott, a nép-nemzeti irányhoz kapcsolódott. Úgy gondolta, ez az eszmetörténeti, poétikai, sőt ritmikai és nyelvszemléleti hagyomány elégséges alap lesz a magyar költészet megújításához.
