A fajok változása
A fajok változása
A fajok kipusztulásának okait azonban élesen meg kell különböztetni egymástól. A természetben az évmilliók során bekövetkező kozmikus, geológiai, éghajlati változások hatása befolyásolta vagy okozta az egyes növény- vagy állatfajok elterjedését vagy éppen kipusztulását, de ezek a folyamatok évezredekig, esetleg évmilliókig tartottak. Valószínű, hogy a Föld történetében többször voltak általános ökológiai krízisek is, amelyek legalább egy-egy domináns élőlénycsoport kihalásához vezettek. A geológiai időszak alatt lezajló, évmilliókig tartó változások során az élővilágból eltűnt fajok helyére a természet újabb fajokat állított, tehát egyes fajok eltűnése együtt járt újabb fajok keletkezésével.
A napjainkban bekövetkező változások ezzel szemben végérvényesek, egyes fajok igen rövid idő alatt, egyszerre tűnnek el, utódok nélkül maradnak, és megtörik az evolúciós sor. A kipusztult – helyesebben kipusztított – fajok helyét elfoglalhatják jobban alkalmazkodni tudó más növény- és állatfajok, de azok egyedszámának növekedése nem pótolhatja a fajok sokszínűségét, változatosságát.
A természettudományokkal, kiváltképp zoológiával, botanikával foglalkozó tudósok figyelmeztetése minden gondolkodó ember számára intő jel: nincs joga egyetlen fajt sem kiiktatni az élők sorából, mert az nem méltó az emberhez. Racionálisabb megközelítésben: vigyázni kell az élőlényekre, mert ezek nélkül nem lesz nyersanyagunk, élelmiszerünk, gyógyszerünk, tüzelőnk stb. Védeni kell a fajokat, mint megújítható nyersanyagforrást, mert pusztulásuk üteme gyorsabb lett, mint a meg nem újítható ásványi kincsek fogyása. És végül: ha hagyjuk elpusztulni a fajokat, előbb-utóbb az emberi fajra is sor kerül.
A már kipusztult és kipusztulással fenyegetett fajok nagy száma, a folyamat felgyorsulása, valamint egyes fajok állományának drasztikus csökkenése mozgásba hozta a természetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi és nemzeti intézményes szervezeteket.
Az 1948-ban megalakult Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) fennállása óta legfontosabb feladatai között tartja számon a növény- és állatfajok védelmét. Kezdeményezésére a hatvanas években kezdődött el a vörös könyvek, vörös listák összeállítása. A „vörös” szín ebben az esetben is szimbolikus jelentéssel bír: a veszély színeként használják, mint pl. a közlekedésben: állj, ne menj tovább, mert veszélyben vagy!
A vörös könyvek a veszélyeztetett, kihalás fenyegette fajok gyűjteményei abból a célból, hogy felhívják a figyelmet fokozott védelmükre, támogatásukra, mert elérkeztek a kipusztulás határára.
