1883: Vadászati törvény
1883: Vadászati törvény
Bármilyen ellentmondásosnak tűnik is, de hazánkban állatfaj védetté nyilvánítására első ízben a második vadászati törvényben (1883. évi XX. törvénycikk a vadászatról) került sor. Ez a törvény többek között kimondja, hogy:
– Általános vadászati tilalom áll fenn februártól augusztusig, amely idő alatt hajtókutyákkal vadászni nem szabad.
– Korlátozva szabad vadászni szarvasra, dámra, őzre, zergére, siketfajdra, nyírfajdra, császármadárra, fácánra, túzokra és fogolyra.
– Minden időben tilos vadászni énekesmadarakra.
– Bizonyos kivételekkel nem szabad elfogni a madarak fiókáit, érinteni a madarak fészkeit, és elszedni azok tojásait.
– Tilalmi időben nem szabad a tilalmazott vadat árulni, vagy abból készült ételt nyilvános helyiségben az étlapon feltüntetni.
– A tilalmak a párosodás és a költés ideje alatt a vándor- és vízimadarakra is kiterjednek.
– A tilalmi időn kívül sem szabad a vadat tőrrel, hálóval és hurokkal elfogni vagy megölni, különösen túzokot ólmos esőben behajtani vagy agyonverni.
Igaz, hogy a vadászati tilalom nem jelent teljes védelmet, hiszen egy állatot ebben az esetben egy énekesmadarat – pl. nemcsak a vadászatnál használatos eszközökkel, pontosabban fegyverrel és vadászati céllal lehet elpusztítani, hanem számos más módszerrel és meggondolásból, ezt a törvényt mégis az első állatvédelmi (madárvédelmi) jogszabálynak kell tekintenünk, hiszen egy csapásra 130–140 madárfaj került törvényes oltalom alá.
Horgasszörű denevér
Öreg templomok lakója: gyöngybagoly fiókáival
