Védett állatfajok
Védett állatfajok
A természetvédelem alapvető célja és feladata a veszélyeztetett állatfajok oltalmazása. Magyarországon ez a tevékenység ötven évvel megelőzte a természetvédelmi törvényeken alapuló intézményesített gondoskodást, a természetvédelem egyes madár- és emlősfajok oltalmával kezdődött. Jóval a természetvédelmi törvény megalkotása előtt mezőgazdasági és kultúrtörténeti meggondolások miatt hasznos vagy akkor annak vélt állatfajt helyeztek védelem alá.
Egy miniatűr történelmi összegzés eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy a földművelésügyi miniszter 1901-ben 132 madár- és 32 emlősfajt, összesen 164 vadon élő állatfajt nyilvánított védetté. A védett fajok száma 1904-ben további öt, 1906-ban egy, 1912-ben további fajokkal emelkedett. Hosszabb szünet után 1954-ben további 145, 1971-ben pedig újabb 38 madárfaj került természetvédelmi oltalom alá. A közben kipusztult, eltűnt és az ország területváltozása miatt hazánkon „kívül rekedt” madárfajok figyelembevételével 1971-re a védett madárfajok száma 319-re emelkedett (ami az akkor hazánkban élő madárfajok becsült 340-es számának 95 százalékát tette ki).
Egyrészt a madárcentrikusság vádját elkerülendő, másrészt a veszélyeztetettség miatt 1974-ben a már korábban védelem alá helyezett fajokkal együtt 96 gerinces állatfajt: 18 halat, 15 kétéltűt, 15 hüllőt és 48 emlőst nyilvánítottak védettnek, amivel a védett gerinces állatfajok száma 415-re emelkedett. További előrelépés következett be 1982-ben, amikor a védett emlősök számát kettővel, a madárfajokét eggyel emelték, de az igazi előrelépést 153 gerinctelen faj védetté nyilvánítása jelentette. Ezzel az ország teljes területén védett állatfajok száma 571-re emelkedett.
Két madárfaj védelmének 1987-ben történt feloldása után a védett állatfajok száma 569-re, ezen belül a madárfajoké 318-ra csökkent.
További változások következtek be 1988-ban, amikor a már védetteken kívül egy csiga-, nyolc bogár-, 14 lepkefaj és négy hártyásszárnyú védetté nyilvánításával a gerinctelenek száma 180-ra emelkedett. Ugyanakkor a gerincesek közül további nyolc halfaj, egy béka-, kilenc madárfaj védelem alá helyezésével, egy emlősfaj védelmének feloldásával, hat új faj védelem alá helyezésével a vadon élő védett állatfajok száma 619-re emelkedett.
Tűzszalamandra
A jelenlegi állapot 1993-ban alakult ki, amikor újabb fajok védetté nyilvánításával a védett fajok listáján szereplő állatfajok száma 854 lett, közülük 76 fokozott védelem alatt áll.
A védett állatfajok nagyobb rendszertani csoportok szerint (zárójelben a fokozottan védettek): puhatestűek: 23; ízeltlábúak: 374; gerinctelenek összesen: 397.
Halak: 28; kétéltűek: 16; hüllők:15 (2); madarak: 340 (65); emlősök: 58 (9); gerincesen összesen: 457 (76).
Néhány faj (pl. a fogoly és a szalonka) kivételével minden veszélyeztetett faj védelem alatt áll.
A védett fajok eszmei értéke példányonként 2–50 ezer, a fokozottan védetteké 100–500 ezer forint között váltakozik. A védett fajok hazánk faunájának három százalékát teszik ki, amelyen belül az emlősök 70, a madarak 95, a hüllők 100, a kétéltűek ugyancsak 100, a gerincesek 80, a gerinctelenek pedig csupán alig több mint egy százalékban védettek.
Háziállatfajták
Őshonosság miatt védelem alá helyezett állatfajták
Jelentős genetikai értékük miatt védett fajták
Az állatvilág védelme szempontjából kiemelkedő fontosságú területek
