Vakond a ketben
Vakond a ketben
A kertészek nem nagyon kedvelik a vakondot, pedig növényi anyagokat soha nem eszik
A kertész haja gyakran égnek mered, ha reggelre kelve féltve őrzött ágyásai, palántái vagy rózsatövei között megpillantja azokat a nagyon jellegzetes, már messziről barnálló túrásokat, amelyek a vakond föld alatti munkálkodását jelzik. Sajnos nagyon sokan csak a túrások, az okozott kár alapján ítélik meg az állatot, és sejtelmük sincs a nap mint nap elpusztított rengeteg igazi kártevőről.
Az urbanizált környezetet gyakran erdő öleli körül
A vakond rovarevő állat, növényi táplálékot nem fogyaszt! Egész testalkata a föld alatti életmódhoz idomult. Teste hengeres, nyaka szinte nincs, orra hosszú, orrmányszerű, elülső lábai erős ásólábakká alakultak. A vállöv és a karcsontok rövidek, de igen erősen fejlettek, nyak- és mellizmai megtapadására a mellcsont elején feltűnően hosszú nyúlvány helyezkedik el. Rövid elülső lábai talppal kifelé fordultak, ásószerűen megszélesedtek. Bundája rövid szőrű, tömött és bársonyosan puha. Rendszerint fekete színű, de néha, helyenként nem is olyan ritkán, előfordulnak szürkésbe hajló, sőt fehéres színezetű példányok is. A vakond testhossza 125–150 mm, farokhossza 30–40 mm, súlya 60–115 gramm.
Sokan úgy vélik, a vakond vak, nem lát, pedig vannak szemei. Más kérdés, hogy a bunda teljesen elrejti őket, de a föld alatt amúgy sins szüksége rájuk. Feleslegesek, és az alagútban történő mozgás közben csak akadályoznák a fülkagylók: a vakond fülei elkorcsosultak, csak csökevényes formában vannak meg, kívülről egyáltalán nem látszanak.
Gyakorlatilag egész életét a föld színe alatt éli le. Járatai szigorú célszerűséggel készülnek. A folyosók valamivel szélesebbek az állat testénél, így könnyen és gyorsan mozghat bennük. Közismert túrásait a leggyakrabban réteken, legelőkön, erdei tisztásokon és persze a kertekben találjuk, a sűrűn forgatott szántóföldeken nemigen tud megtelepedni.
A tipikus vakondvár két részből áll. Az egyik a vadászterület, amely a járatok látszólag rendszertelen sokasága. Ahol bőven van zsákmány, ott a vadászterület kiterjedése kisebb, de ha szűkiben van a tápláléknak, járatai jóval távolabbra nyúlnak. A kacskaringós alagútrendszeren naponta többször is végigszalad, és jaj annak a cserebogárpajornak, lótücsöknek, gilisztának vagy akár egérnek, pocoknak, amelyik ezek valamelyikébe belemászott vagy belepottyant. Ha úgy veszi észre, hogy zsákmányolóterülete kezd kimerülni, azonnal új járatokat készít. Ilyenkor jelennek meg a friss túrások a rózsatövek vagy a palánták között.
