A pézsmavár titka
A pézsmavár titka
A pézsmapocoknak kétféle lakása ismert. A gátak közé szorított, mélyebb vizeknél elülső lábaival és erős metszőfogaival ássa az imént említett járatokat. Ezek átmérője akár 18 cm is lehet, és bejáratuk majd mindig a vízszint alatt nyílik. Az ősszel leeresztett halastavaknál lehet látni a hirtelen napvilágra került bejáratokat. Sekélyebb vizű tavakban, mocsarakban épült vára tulajdonképpen egy növényi részekből készített kunyhó, melynek átmérője és magassága egyaránt akár 2 méter is lehet
Ezeket a nádból, gyékényből és más növényi részekből álló építményeket a Velencei-tó környékén és másutt gyakran látni hazánkban is. A kívülről látható résznél, a víz alatti mindig jóval nagyobb, ebben van a tulajdonképpeni fészek is. Ha a vízszint emelkedik, a pézsma azonnal munkához lát, és a vackát is feljebb helyezi. A várból 2–3 kivezetőnyílás is nyílik a víz alatt. Ennek fontos védelmi jelentősége van. Ha ember vagy állat kívülről kezdi bontogatni a kunyhót, mire a vacokhoz érne, a pocoknak már csak hűlt helyét találja.
A pézsmapocok párzási ideje általában márciustól szeptemberig tart, de így találtak már vemhes nőstényeket és apró kölyköket a téli időszakban is. A vemhességi idő körülbelül 30 nap, a nőstény évente többnyire 2–3 alkalommal ellik, egyszerre 2–8 kölyköt vet. A kicsinyek szemei a 10. napon nyílnak, körülbelül 18 napig szopnak, a nőstények már 5 hónapos korukban ivarérettek.
Amíg a fiatalok még nem tudnak bukni, és így nem hagyhatják el a várat, szüleik nappal is hordják számukra a táplálékot, többnyire nádszáldarabokat. Bauer a Fertő osztrák oldalán végzett vizsgálatai szerint a nád egyébként a pézsmapocok legfontosabb tápláléka. A különböző időszakokból származó 240 átvizsgált táplálékmaradvány közül 231 nádlevél, -hajtás vagy rizóma volt, éscsak 4%-ban talált egyéb növényekből hátramaradt darabkákat. A pézsmapocok szokásai közé tartozik, hogy a víz közelébe hordott táplálékot nem fogyasztja el maradéktalanul, a víz felszínén úszkáló és a rágás nyomait viselő náddarabkák mindig a lakott pocokvárra utalnak.
A pézsmapocok nem alszik téli álmot. Téli estéken gyakran látni a befagyott kanális partján kuporgó, a távolból csak sötét foltnak tűnő állatot. Ember közeledtére habozás nélkül a lékbe ugrik, és eltűnik a víz alatt. Fül- és orrnyílásait elzárva akár 10 percig is kibírja odalent, és kitűnő érzékkel úszik a lékhez, ha már érzi, fogytán a levegőkészlete.
Prémje a balszerencséje
A vízi pocok gyakran a kertekben garázdálkodik.
Megrögzött vegetáriánus
Farka vége mindig fekete
Cickány a patakmederben
