Az erdő óriása
Az erdő óriása
Az erdei tisztásra büszkén kilépő hatalmas gímszarvast aligha méltatna akár egyetlen pillantásra is egy olyan apró állatot, mint a törpecickány. Valószínűleg észre sem venné a fű között. A kifejlett bika jó körülmények között elérheti a 300–350 kg-os testtömeget, az eddig mért legsúlyosabb példány 425 kg volt. Az állat testtömege a legkülönbözőbb tényezőktől függ, és az év folyamán is változik.
Azokon a helyeken például, ahol az állomány egyedsűrűsége igen magas, az egyes példányok kisebbek maradnak. De ugyanígy befolyásolják a testsúlyt a táplálkozás körülményei, a vad nyugalma vagy zaklatottsága és még sok minden más is. Páll Endre szerint a szarvas átlagos súlya az ország különböző részein is eltérő. A Dunántúl déli felén élő szarvasok testtömege például 20–25%-kal nagyobb, mint az ország más tájairól származó állatoké. A bőgő bika a nagy igénybevétel, a nem kielégítő táplálkozás, a kevés pihenés és az állandó idegfeszültség következtében egy hónap alatt akár 30–50 kg-ot is veszíthet a súlyából. Egyébként a gímszarvas esetében a bikák 5–7 éves korukban érik el igazi testsúlyukat, ugyanez a teheneknél már 3 éves korban bekövetkezik.
Az erdő koronás királya
A gímszarvas országszerte elterjedt, Páll adatai szerint csupán négy megyében nem él, helyesebben ott csak mint átváltó vad fordul elő. A legerősebb az állomány a Dunántúl délnyugati, déli és délkeleti felén, ahol különösen a Duna és a Dráva erdei, tölgyesek, égeresek és füzesek kínálnak nagyszerű élőhelyet a szarvasoknak.
Figyelő szarvasok
