A barcogó bajnok
A barcogó bajnok
Míg a bőgő szarvasbika maga keresi fel a teheneket, a hazai erdőkben szintén honos, de jóval kisebb dámvad bikája, az október közepétől november derekáig tartó üzekedés, vadásznyelven barcogás idején sekély mélyedést, barcogóteknőt kapar, abba engedi ondóját és vizeletét, és benne állva barcog, azaz hangját hallatva próbál tehenet édesgetni magához. A dám kisebb, mint a gímszarvas, bundája nyáron vörhenyesbarna, a hátán, oldalain és a combjain jól látható fehér pettyezéssel. Télen szürkésbarna, és a fehér foltok legfeljebb nyomokban látszanak. Farka hosszabb, mint a szarvasé. A bika agancsának két előreálló ága van, az agancs törzse alul hengeres, majd hátrafelé álló lapáttá laposodik, melynek szegélyén ágcsökevények vannak. Marmagasság 85–110 cm, súlya 90–125 kg.
A dámvad több helyen is él hazánkban, Európa-hírű a gyulaji állomány. Az ókorban kiirtották a mai Európa területéről, majd a középkorban ismét megtelepítették. Meghonosították Észak- és Dél-Amerikában, Dél-Afrikában és Új-Zélandon is. Hazánkban, de általában Európában, a mezőgazdasági területekkel határos síksági vagy dombvidéki lombos vagy elegyes erdők lakója. Elsősorban a szürkületi órákban és napközben mozog, ha kell, gyorsan fut, és kitűnően ugrik. Télen a bikák és a tehenek közös csapatokba verődnek. A tehén kb. 7 hónapig vemhes, és többnyire májusban vagy júniusban, általában egy borjat ellik. Ennek színezete anyjáéra hasonlít, és rövid idő után már követi is az erdőben. A fiatal bika agancsán csak az ötödik évben jelenik meg a lapát, amely azután évről évre erősebbé válik. Az öreg bikák májusban, a fiatalabbak valamivel később vetik le fejdíszüket. A dám tápláléka lágy szárú növényekből, falevelekből, hajtásokból, bükk- és tölgymakkból áll, néha, különösen télen, a fák kérgét is megrágcsálja.
Dámbikák egymás között
