Akár a szuszogó vénember
Akár a szuszogó vénember
Mintha csak egy szuszogó, zsémbes vénember mozogna a bokrok között, úgy közeledik a sötét erdőben a táplálék után szimatoló, magában dörmögő, nagyokat fújó borz. A menyétféle ragadozókhoz tartozó állat egész megjelenésében, de mozgásában is van valami medveszerű. Feje megnyúlt, lábai és farka viszonylag rövidek, mellső lábain hosszú karmok vannak, nyomai ezért igen jellegzetesek. Összetéveszthetetlen az állat feketén és fehéren mintázott feje is. Bundája egyébként fehéresszürke, lábai és hasoldala feketék. Testhossza 60–90 cm, farka 15–20 cm, marmagassága 30 cm, súlya 7–13 kg (nyáron), illetve 15–27 kg (ritkán 24 kg-ig) ősszel.
A borz sík- és dombvidéki erdeinkben bárhol előfordulhat. Előnyben részesíti azokat a helyeket, ahol a közelben mezőgazdasági földek vannak. Erős ásókarmaival több méter mély és több kijáróval ellátott kotorékot készít. Járatai 15–30 cm magasak, a lakóüreg, amelyet lombbal és fűvel bélel, kb. 75 cm hosszú és 38 cm magas. A nagyobb borzvárban néha több család él együtt, sőt előfordul, hogy a róka is odaköltözik „társbérlőként”. A kotorékot évtizedeken át használják, bővítik, a bejárat előtt ezért néha nagy kupac föld gyűlik össze.
A párzási idő tág határok között mozog, de rendszerint tavaszra esik, a nőstény vemhességi ideje egy latens időszakkal megnyújtva egy év is lehet, a 2–3, néha több kölyök többnyire január-februárban lát napvilágot. Szemeik kb. 35 napos korukban nyílnak, anyjuk 2–3 hónapig szoptatja őket. Öt hónaposan önállóak, 18 hónapos korukban ivarérettek. Októberig többnyire anyjukkal maradnak.
A borz sokkal társasabb természetű, mint a többi menyétféle, a családok, ha nem is élnek együtt, de gyakran szomszédolnak, meglátogatják egymást. Szürkületkor és éjszaka járnak táplálék után, és mindent felfalnak, ami csak eléjük kerül. Egyebek mellett gilisztákkal, csigákkal, rovarokkal, madárfiókákkal és tojásokkal, gombával, makkal és gyümölccsel táplálkoznak, de rendszeresen látogatják a zabföldeket, a kukoricásokat, eszik a szőlőt, felszedik a hullott gyümölcsöt, gyökereket, sőt dögöt is esznek. Az erdőben rendszeresen használt váltóik vannak. A borz tisztán tartja a kotorékot, ürülékét egy kis gödörbe rakja. Ősszel erősen felhízik, a hideg időszakban néha hetekig a vackán pihen, de nem alszik téli álmot. Szőrét korábban kefe- és ecsetkészítésre használták, ma védett, lövése vagy csapdával való pusztítása tilos.
Autó vagy vonat ablakából is gyakran látni mezei nyulakat, különösen télen, amikor a földeket fehér lepel borítja, az üregi nyulat, a házinyúlfajták ősét viszont már sokkal kevesebben ismerik. Jóval kisebb, mint a mezei nyúl, fülei is rövidebbek, a hegyükön nincs fekete folt. Ha előrehajtjuk őket, nem érnek az orrhegyéig (a mezei nyúlnál túlérnek rajta). Bundája szürkésbarna, tarkóján és a nyakán rozsdásan színezett. Testhossza 35–45 cm, súlya 1,5–2 kg.
A vadmacskával csak kivételes esetekben találkozhatunk
