Újra megjelent hazánkban
Újra megjelent hazánkban
A hiúz valaha Európa, Közép-Ázsia és Észak-Amerika valamennyi nagyobb erdőségében előfordult, mára Európa számos területéről teljesen kiirtották. Ma Skandináviában és Finnországban, az Ibériai-félszigeten, a Balkán néhány pontján és a Kárpátokban él. 1970-ben Németországan, Ausztriában és Svájcban visszatelepítésére kezdtek kísérleteket. Nemrég természetes úton, Szlovákia felől terjeszkedve, megjelent hazánkban is. Ma legalább egy pár él a Zempléni-hegységben, előfordult a Börzsönyben is, de ott kölykezése nem bizonyított.
Az összefüggő nagy hegyi erdőket kedveli, ahol a lakott területektől távol eső, kevéssé járt helyeken telepszik meg. A nagy hegyekben 2500 méterig hatol. A párzási időszakot kivéve magányosan él, revírjének nagysága a terület jellegétől függően változó, de akár 300 km2 is lehet. A hiúz éjszakánként nagy területet jár be, táplálékban szűk időkben akár 20 kilométert is megtesz. Elsősorban az esti szürkületi órákban és hajnalban vadászik, zsákmányát igazi macska módjára lopja be, néhány gyors ugrással keríti hatalmába. Máskor faágon leselkedik, és onnét veti magát mit sem sejtő áldozatára. Fő tápláléka a nyúl, de nagyon sok apró rágcsálót is fog, madarakat, fel egészen a siketfajdig. Alkalmilag fiatal őzet, szarvasborjút, vaddisznósüldőt is zsákmányol. Nem kíméli rokonait sem, a vadmacskát például különösen előszeretettel kapja el. Ahol nem zavarják, napközben is mutatkozik, kifekszik a napsütötte sziklára, sőt néha még vadászik is.
A hiúz párzási, pacsmagolási ideje nagy elterjedési területének megfelelően változó, a Kárpátokban február-márciusra tehető. A nőstény 65–75 napig vemhes, 2–3 kölyköt ellik. A kezdetben mindössze 240–300 gramm súlyú kismacskák szemei körülbelül a 16. napon nyílnak, 2–3 hónapig szopnak, és körülbelül fél évig az anyjukkal maradnak. Azt még nem sikerült kideríteni, hogy a kandúr valamilyen formában részt vállal-e a családi gondokból, valószínűleg nem törődik a kölykökkel.A fiatal hiúzok 22 hónapos korukban ivarérettek.
A hiúz csendes, rejtett életet él. Rendszeresen járt váltói vannak, ezt kihasználva korábban gyakran csapdával fogták az akkoriban keresett prémű állatot.
Hasonlóan rejtett életet él a másik európai macskaféle ragadozó, a vadmacska is. Hasonlít a „vad” színű házi macskához, és miután gyakran kereszteződnek is, néha nem könnyű egy-egy kézrekerült példány biztos hovatartozásának megállapítása. A vadmacska bundája viszonylag hosszú szőrű, alapszíne szürke, sárgás vagy vörhenyessárgás árnyalattal, oldalán részben elmosódott feketés csíkozással. Farka tömött, végig egyenletesen vaskos, rajta 6–7 fekete gyűrű látszik, a vége mindig fekete. A házi macska farka sokkal vékonyabb, elhegyesedő. A vadmacska testhossza 45–80 cm, farokhossza 29–40 cm, marmagassága 30–40 cm, súlya 3,5–15 kg (kandúr), illetve 3–10 kg (nőstény). Nagy szemei sárgászöldek.
Akár a hiúz, a vadmacska is elsősorban a szürkületi és hajnali órákban vadászik, nappal csak teljesen háborítatlan környéken mozog. Áldozatait a házimacskánál ismert módon lopózva közelíti meg, majd hirtelen ugrással keríti meg. Elsősorban apró rágcsálókat fog, de nyulakat, madarakat, békákat is zsákmányol. Ügyesen mászik, kiszemelt prédáját a vastagabb ágakon ugrálva is követi. A párosodási időt kivéve többnyire egyedül jár. Bár a hazai erdőkben sokfelé előfordul, pontos elterjedésére és mennyiségi viszonyaira nézve az adatok még hiányoznak.
Pacsmagolási ideje február–márciusban van, a nőstény 63–68 napi vemhesség után 3–5 kölyköt ellik. Ha kicsinyei korán elpusztulnak, gyakran újra párzik. A pacsmagolás idején a kandúrok néha kemény harcokat vívnak egymással. A kismacskák szemei a 10–12. napon nyílnak, két hónapig szopnak, négy hónaposan önállóak, és ekkor már többnyire el is hagyják anyjukat. Egyéves korukban ivarérettek. A vadmacska természetes ellenségei a hiúz és a farkas, de a fiatalokat alkalmilag a róka, az uhu és a nyest is elfogja. Hazánkban védett.
