Lompos farkú légtornászok
Lompos farkú légtornászok
Kevés, annyira kedvelt és közismert állat él az erdőben, mint a mókus. Bundáján az élénkvöröstől a feketésszürkéig mindenféle változat előfordul, télen általában sötétebbek, füleik hegyén hosszú pamacsot viselnek. Farkuk mindig bozontos, ültükben maguk fölé hajlítják. Hasoldaluk többnyire fehér vagy fehéres. A mókus súlya 290–450 gramm.
Tartózkodóhelye a zárt koronájú erdő, különösen kedveli a fenyővel kevert elegyes erdőket. Nappal tevékeny, kitűnően kúszik, de sokat tartózkodik a földön is. Ha megriasztják, gyors ugrásokkal igyekszik a legközelebbi fához, felszalad néhány métert, majd a törzs ellenkező oldalára csavarodva kidugja a fejét, és úgy les a közeledő felé. Ha izgatott, dühös vagy fél, farkával idegesen csapkod, néha halk, kaffogó hangot is hallat. Lompos farka még sok mindenre alkalmas. A magas ágon végigszaladó állat maga mögé nyújtja, és egyensúlyoz vele, a nagy ugrások közben egyfajta ejtőernyőként működik, a zuhanást fékezi, hideg téli éjszakákon vackában összegömbölyödve magára hajtja, mint valami paplannal, takarózik vele. A párzási időben meglengetett bozontos mókusfarok a nemek egymásra találását segíti.
A mókus megtelepedett az urbanizált környezetben is
