Sok bükkmakk, több rágcsáló
Sok bükkmakk, több rágcsáló
Erdő és erdő között az emlősállatok szempontjából is nagy, elsősorban ökológiai alapokon nyugvó különbségek vannak. A hazai erdők legjellemzőbb, bár nem mindig és mindenki számára feltűnő lakói, a rágcsálók például egészen más egyedsűrűségben élnek mondjuk egy öreg bükkösben vagy tölgyesben, mit az alföldi akácerdőkben vagy erdőnek legfeljebb idézőjelben nevezhető papírnyárasokban.
A barna medve legfeljebb alkalmi vendég Magyarországon, változatos étrendjén rágcsálók is szerepelnek
A legfontosabb, alapvető tényező a táplálékbázis, jó bükkmakktermés idején az erdei egerek és erdei pockok állománya még az általuk egyébként sűrűn lakott erdőrészeken is többszörösére növekszik.
Turcek hosszú éveken át végzett vizsgálatai szerint az erdőben élő állatok közül a mókus táplálékában található a legtöbbféle mag, bogyó, illetve gyümölcs (65 faj), utána a sárganyakú erdei egér következik (48 faj), majd az erdei pocok (44 faj), a barna medve (41 faj), a közönséges erdei egér (36 faj), a borz (31 faj), a nyest (30 faj), a nagypele (29 faj), és a róka (27 faj), a többi, általa vizsgált emlős fogyasztása 25 faj alatt maradt.
A Turcek által diaszpórának nevezett növényi táplálékot az állatok részben in situ, azaz helyben fogyasztották, esetleg védettebb helyre cipelték és ott ették meg, a harmadik lehetőség, amikor az összegyűjtött zsákmányt, elsősorban bükk- és tölgymakkot, fenyőmagvakat raktáraikba szállították. Nyilvánvaló, hogy a medve vagy a nyest az első csoportba tartozik, a talált gyümölcsöt – a medve például a málnát vagy az áfonyát – nyomban elfogyasztják. Az óvatos apró rágcsálók már nagyon gyakran odébb viszik a talált csemegét egy olyan helyre, ahol, sűrű növényzet között, kidőlt fatörzs alatt, kényelmesen és senkitől sem zavartatva elfogyaszthatják. Ugyancsak az apró rágcsálók egy részére jellemző, hogy télire, de egyébként is, raktárakat készítenek maguknak.
