Villámgyors vadászok
Villámgyors vadászok
A nyár eleji virágszőnyeg borította erdőben járva keveseknek tűnik fel, hog a hazánkban élő közel 80 emlősállat közül csak milyen kevéssel találkozunk egy kirándulás alkalmával. A szerencsések megpillanthatnak egy-egy csörtetve menekülő őzet, szarvast, esetleg vaddisznót, sőt sok helyen mókust is láthatunk, amint az ágakon ugrálva keresi élelmét, de nappal nem, vagy csak ritkán találkozunk egerekkel, pelékkel és denevérekkel.
Kölykével repülő hegyesorrú denevér
Az emlősök nagy részének igazi közege – a kis Vuk szavaival élve: „barátja” – a sötétség. Amint a nap izzó vörösen lebukik a fák lombkoronája mögött, útra kelnek az apró termetű rágcsálók, cickányok éppen úgy, a rájuk vadászó róka és más szőrmés ragadozók.
Ha éjszakai életről beszélünk, mégis a legtöbb embernek a denevérek jutnak eszébe. A denevérek otthona a régi várkastélyok elhagyott roskadozó épületében és a barlangok sötétjében van – gondolják legtöbben. Valóban igaz, hogy ezeken a helyeken a legkönnyebb észrevenni őket. Sokkal nehezebben szerezhetünk azonban tudomást az erdő odvas fáiban megbúvó állatokról. Aki mégis találkozni szeretne velük, meglesni, hová bújnak a nappalok vakító fényessége és kánikulai melege elől, annak céltudatosan kell őket keresni, és meg kell várni az esti szürkületet, mikor is elárulják a rejtekhelyüket. A lejobb denevérfaj napnyugta után kezdi el repülését, rugalmasan alkalmazkodva a naplemente változó időpontjához. Lekorábban a korai denevérek jelennek meg, miat arrra a nevük is utal. Tavaszi és nyári napokon azonban akár fényes nappal is megfigyelhetők, amint 50–100 méter magasan, gyors cikázásokkal kapják el nagyobb bogarakból, lepkékből álló zsákmányukat.
