A biológiai sokféleség csúcsteljesítménye
A biológiai sokféleség csúcsteljesítménye
Nézzünk körül bárhol a Földön: mindenütt ízeltlábúak – rovarok, százlábúak, pókok, rákok – nyüzsögnek. Nagyon sokan vannak és nagyon sokfélék. Számos fajuk komoly kárt okoz az embernek, mások betegséget terjesztenek, sokuk jelenléte pedig kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel jár. Némelyikre rá-rácsodálkozunk: milyen szép, milyen különös, vagy az egyszeri bácsi szólásával élve: „Ilyen állat nincs is!”
Az állatvilág nagy csoportjának fajszám szerinti megoszlása hazánkban. Jól látható az ízeltlábúak, ezen belül is elsősorban a rovarok hatalmas fajváltozatossága
Legtöbbjüket viszont talán észre sem vesszük. Bár évente még mindig 8–10 ezer korábban nem ismert, tudományra új ízeltlábú fajt írnak le a kutatók, biztos, hogy ennek a folyamatnak egyhamar nem szakad vége. Sajnos éppen abban lehetünk bizonyosak, hogy az ízeltlábúak közül is nagyon sok faj hamarabb fog kipusztulni, minthogy egyáltalán tudomást szerezhettünk volna létezéséről. Különösen érvényes ez a trópusi őserdőkre. Bár Földünk felszínének csupán mintegy 6%-át borítják, és ez az arány is rohamosan csökken, jelentőségük Földünk bioszférájában kiterjedésükhöz viszonyítva sokkal nagyobb. Ezek a rendszerek valósítják meg a legtökéletesebb hatásfokú szervesanyag-termelést, és ezekben az erdőkben él a Föld élővilágát alkotó fajoknak mintegy háromnegyede: növényeknek, állatoknak, gombáknak és mikroorganizmusoknak egyaránt. Fajgazdagságuk – azonos területnagyságot véve alapul – hozzávetőleg egy nagyságrenddel múlja felül a mérsékelt övi erdőkét. Abban viszont megegyeznek, hogy élőviláguk túlnyomó többsége ízeltlábú állat, deciméteres méretektől a mikroszkopikus tartományokig.
