Vitorláspókok
Vitorláspókok
Hálószövésük alapján némileg az előző csoporthoz hasonlóak a vitorláspókok (Linyphiidae). Egyszerű, sötétbarnás színezetű vagy sötétvilágos kontrasztos rajzolatú, hosszú lábú pókok, amelyek bokrokon és magasabb lágy szárú növényeken ún. vitorlahálót készítenek. Ebben töltik egész életüket, az ivarérett hímek rendszerint a nagyobb termetű nőstények terjedelmesebb hálóinak „albérlői”. Ivarérettségüket rendszerint nyár végére érik el, őszre kikelő ivadékaik hosszú pókfonálon („ökörnyál”), széllel terjednek. Több fajgazdag nemük van, amelyek egyes fajainak meghatározása meglehetősen nehéz. Erdőlakó, főleg hegyvidéki fajok tartoznak a Leptophantes nembe, míg a Linyphia-fajok főleg alacsonyabb cserjéken, dúsabb lágy szárú növényeken feszítik ki vitorhalálóikat. A magasabb füvű rétek nyár végén, ősszel festői látványt nyújtanak, amikor a kora reggeli harmat vagy a dér meggyűlik a vitorlapókok hálóin, s ezek a kora reggeli napsütésben csillognak.
Magas fűszálakra, nádra készíti jellegzetes, nagy hálóját a darázspók
Legfeltűnőbb külsejű pókjaink közé tartoznak a darázspókok. Hálójuk közepe különösen sűrű szövésű, benne ragadós fonalakból álló zegzugos beszövés látható. Magasabb füvekre, nádszálakra, kórokra erősíti hálóját a hosszúkás-tojásdad utótestű, darázsszerűen keresztcsíkozott közönséges darázspók (Argiope bruennichi). Főleg meleg cserjés élőhelyeken él a karéjos darázspók (A. lobata), amelynek utóteste felül egyszínű, sárgásfehér (nőstény), ill. világos okker- vagy olajzöld színű (hím). Dél-európai elterjedésű faj, nálunk főleg molyhos tölgyes bokorerdőkben fordul elő. Feltűnő színű és rajzolatú a csontszínű vagy zöldes alapon fekete rajzolt réti keresztespók (Mangora acalypha); hálóját magasabb gyepekben készíti. Viszonylag kicsiny hálót készítenek, bokrokon vagy sziklafalakon a Zygiella-fajok, pl. a hegyi keresztespók (Zygiella montana). Barlangbejáratokra specializált pókok tartoznak az őszipókok (Mena) nemébe. Viszonylag nagy méretű, asszimetrikus körhálót sző a réskeresztespók (Nuctena umbratica), amely utótestét rendkívüli mértékben meglapítani képes, ezáltal fakéreg-repedésekbe, faépítmények réseibe kiválóan el tud rejtőzni. Éjjel aktív, hálóit gyakran találjuk fényforrások közelében, ilyenkor azok tele vannak éjjel rajzó, fényre gyűlő rovarokkal. Kétéves életciklusú, ugyanúgy, mint közeli rokona, a nádi keresztespók (Nuctenea cornuta), amely magas fű között vagy nádasokban készíti hatalmas méretű hálóját. Viszonylag kis termetű, és fákon-cserjéken kicsiny hálót készít a zöld-keresztespók (Araniella cucurbitina), amely onnan kapta latin nevét, hogy utóteste miniatűr méretű tökre emlékeztet. Szintén viszonylag kis termetűek, magasabb füvű gyepekben, réteken és cserjés helyeken élnek a tojásdad utótestű, feltűnő hosszanti csíkozású Singa-fajok, pl. a törpe keresztespók (Singa pygmaea) és az ékes keresztespók (Singa lucina). Legismertebbek a nagy termetű, nőstényeiknél sokszor a 2 cm-es testhosszúságot is elérő valódi keresztespók (Araneus)-fajok. Fák ágaira vagy fák közé erősíti hatalmas hálóját a vállas keresztespók (Araneus angulatus), amelynek utótestén jól fejlett vállszöglet található. Nagyobb méretű rovarokat is gyakran zsákmányul ejt. A pók rendszerint az egyik fatörzsön vagy vastagabb ágon kialakított búvóhelyén tartózkodik. Nagyon szép rajzolatú a dús cserjeszintű erdők szélén gyakran látható márványozott keresztespók (A. marmoreus). Érdekes színváltozata a csontszínű utótestén élénk sötétbarna rajzolatot viselő címeres keresztespók (A. marmoreus var. pyramidatus). Kétségtelen, hogy a legismertebb keresztespók a koronás keresztespók (Araneus diadematus), egyúttal ennek a legszabályosabb a kereszt alakú rajzolata az utótest hátoldalán. Hasonló elemekből áll a négyes keresztespók (Araneus quadratus) rajzolata is, azonban itt már a „kereszt” egyes elemei különálló, gyöngysorszerű fehér foltokból állnak.
Feltűnő potrohrajzolatáról ismerhető fel a márványos keresztespók
A keresztespókok nagyszámú ivadékának legtöbbje elpusztul, csak kevésből lehet ivarérett állat
