Változatos tájak – gazdag rovarvilág
Változatos tájak – gazdag rovarvilág
Sok embert rabul ejtettek már a Felső-Tisza vidékének tájképi szépségei is. Petőfi is ott állt meg szemlélődni, ahol a Tiszába „a kis Túr siet beléje”, de ha valaki még ma is, tényleg természetes állapotú erdőket: kemény- és puhafás ligeteket keres az Alföldön, talán itt láthatja a legszebbeket. Teljes sorozatban láthatjuk itt az épphogy felépülő zátony vagy homokpad pionírnövényzetétől kezdve, a bokorfüzesen és a puhafás ligetekig terjedő növényzeti szukcessziót.
A puhafás ligeterdők – bár kevésbé fajgazdagok – mint az erősen elegyes cserje- és lombkoronaszintű, telítettebb és stabilabb fajállományú keményfás erdők – szintén igen értékesek. Őket főleg a madarászok értékelik nagyra, hiszen zömmel ilyen erdőkben vannak a nagy gémtelepek, és a kiodvasodó puhafák az odvakban fészkelő madarak egész sorának nyújtanak otthont. Mivel ezek az erdők ma is szinte kizárólag a hullámtéren állnak, talajszintjük élővilágát erősen szelektálják a rendszeresen érkező áradások. Jóval gazdagabb viszont a cserjeszint és a lombkoronaszint, valamint a különböző szinteket összekapcsoló, kúszónövényekből álló „fátyoltársulás” éltközössége. A tölgyek mellett talán éppen a fűzfa (Salix)- és nyárfa (Populus)-fajoknak van a leggazdagabb növényvevő együttese. Több púposszövő (pl. nagy púposszövő – Cerura vinula, hermelin-púposszövő – C. erminea, csőrös púposszövő – Pterostoma palpinum stb.) mellett néhány pohókféle (pl. nyárfalevélpohók – Gastopacha populifolia, nyárfapohók – Phyllodesma tremulifolia, nyárfaszövő – Poecilocampa populi) és gyapjaslepkeféle (Lymantriidae). Utóbbiak közül legfontosabb a fűzfaszövő helyesebben: nyárfa-gyapjaslepke – Leucoma salicis), amely különösen a ritkásan telepített monokultúraszerű, elegyetlen nyárasokban szaporodik el, tarrágásokat okozva. Jó példát szolgáltat arra, hogy bizonyos fajokat az ember maga tesz „kártevőkké”. Ez a faj természetközeli erdőkben csak mérsékelt egyedszámban fordulhat elő, hiszen tömeges elszaporodása csak napsütésnek kitett, száraz helyeken valósulhat meg. A nemesnyárasok művelésének gépi technológiája hozta magával, hogy ezeket a mesterséges faállományokat olyan sorközzel telepítették, hogy a sorok között a gépek kényelmesen elférjenek. Olyan „huzatos” száraz, napfényes fatermelő ültetvények jöttek létre, amelyek kiválóan megfelelnek a nyárfa-gyapjaslepke ökológiai igényeinek.
Feltűnő tagjai a puhafás ligeterdők lepkeegyüttesének a nagy termetű, élénkpiros színű, fekete szalagos hátsó szárnyú övesbagolylepkék, amilyen a ma már csak nevében „közönséges” közönséges övesbagoly, a nyárfa-övesbagoly, a fűzfa-övesbagoly és a piros övesbagoly (Catocala elocata, C. puerpera, C. electa, C. nupta), továbbá a legnagyobb hazai bagolylepkefaj, a fekete alapon hamvaskék szalaggal díszített hátsó szárnyú kékköves bagolylepke (Catocala fraxini).
