Rejtőznek vagy sütkéreznek?
Rejtőznek vagy sütkéreznek?
Az egyenesszárnyú rovaroknál különböző életformatípusok állapíthatók meg. Döntő fontosságú az állat hőháztartása: az, hogy honnan-hogyan szerzi meg az állat az aktivitásához szükséges energiát. Léteznek olyan szöcskék és sáskák, amelyek a közvetlen napsugárzástól átmelegedő kőzet- vagy talajfelszínen „napoznak”. Csak ott élhetnek meg, ahol növényzetmentes, kopár felszínek is vannak. Ezek az ún. geofil életformájúak. Mások a zárt gyep „állományklímáját” igénylik. Ezt mi aligha érzékeljük, hiszen nem a gyeptakaró belsejében élünk. Ám ha valaki járt már nyári melegben kukoricásban vagy nádasban, az tudhatja, hogy ott fullasztó, párás hőség uralkodik. A zárt gyepben lakó alakokat nevezzük fitokolnak. S itt is vannak átmenetek, hiszen az állatok mozognak, és időnként egyik tényező számukra a fontosabb, máskor a másik. Így aztán vannak kombinált, ún. fito-geokol életformájúak is. Ezek időnként napoznak, máskor a zárt növényzetbe bújnak,aszerint, hogy éppen milyenek a besugárzási, a hőmérsékleti és a páratartalmi viszonyok. Egyértelmű, hogy a kaszálóréteken a fitokol alakok érezhetik magukat otthon, a félszáraz gyepekben viszont mind a fitokol, mind a fito-geokol alakokmegtalálják életfeltételeiket. Mindkét típusú gyepen a rétisáskák és a tarlósáskák (Chortippus, Glyptobothrus, Stenobothrus) adják a fő tömeget. Gyakori, időnként tömeges fajaik, pl. a közönséges rétisáska (Chorthippus parallelus), a népiesen „régi lovacskának” is hívott hátas rétisáska (Ch. dorsatus), az üdébb réteken, gyepekben élő jajgató és a hegyi rétisáska (Stenobothrus lineatus, Ch. montanus), a vöröshasú tarlósáska (Omocestus ventralis), továbbá a szárazabb gyepekben közönséges barna, közönséges és zengő tarlósáska (O. haemorrhoidalis, Glyptobothrus brunneus, G. biguttulus). Ezek általában kicsiny, legföljebb közepes méretű sáskák. Fajaik gyakran nehezen, csak specialista számára különböztethetők meg. Az is nehezíti felismerésüket, hogy a legtöbb faj többféle színváltozatban létezik, az élőhely jellegétől függően. Üdébb gyepeken a zöld, szárazabb gyepekben a sárgásbarnás színváltozatok vannak túlsúlyban, de ez nem egy merev szabály, csak tendenciaként érvényesül – mint sok más biológiai szabály.
Míg a geokol életformájú sáskák általában jó repülők, addig a fitokol alakok között viszonylag sok a gyalogos életmódú, csökevényes szárnyú. Ilyenek pl. a zöld színű, fekete oldalsávos hegyisáskák (Podismini nemzetség), de ilyen kaszálóink és félszáraz gyepeink egyik legtömegesebb állata, a smaragdzöld sáska (Euthysthira brachyptera) is. Néha vannak röpképes, hosszúszárnyú alakjai is, ezeknek a jelentősége az újonan létesülő élőhelyek (pl. irtásrétek) benépesítésében van.
Legnagyobb termetű szemeslepkénk a fehéröves szemeslepke
A kaszálóréteket és a félszáraz gyepeket sokféle szöcske is lakja. Közöttük vannak olyanok, amelyek tisztán növényi táplálékon élnek. Ilyenek pl. a halványzöld színű, csökevényes szárnyú, nehézkes mozgású tarsza (Isophya) fajok. Többségük azonban vegyes táplálékon él: különféle növényeket és rovarokat egyaránt fogyaszt, sőt a ragadozó táplálkozás számukra nélkülözhetelen is. Közöttük kisebb és nagyobb fajok egyaránt akadnak. Közepes vagy kisebb termetűek a rétiszöcskék (Metrioptera, Platycleis spp.), amelyek között barnás és zöldes színűek, fejlett és csökevényes szárnyúak egyaránt vannak. Nagy termetű viszont az országszerte elterjedt, hatalmas ugrólábú, de jól is repülő, erős rágóival jókorát harapó szemölcsrágó szöske (Decticus verrucivorus). Nevét annak az – orvosilag nem igazolt – hiedelemnek köszöheti, hogy az emésztőnedveket is tartalmazó barna váladék, amelyet harapáskor kibocsát, szemölcsirtó hatású. Jellegzetesen „mindenevő” állat, de táplálékában az apróbb rovarok (mezei kabócák, poloskák, apró bogarak) vannak túlsúlyban. Zöld és barna színváltozatban is előfordul. Hasonló táplálkozásúak a részben rétlakó, részben cserjés helyeket kedvelő, barnás színű, csökevényes szárnyú avarszöcskék (Pholidoptera spp.). Közülük a legnagyobb termetű a Zempléni-hegység és az Aggteleki-karszt hegyi rétein előforduló, védett erdélyi kurtaszárnyú szöcske (Pholidoptera transsylvanica).
Nagy termetű, ragadozó szöcske az erdélyi kurtaszárnyú szöcske
